Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - XII. Gyurátz, a zsinati jegyző és az országgyűlési képviselőjelölt

kesztője gyakorolt befolyást, mit ő (Kaas) nem helyeselt. (Th. 465—471.) íme csupa politikából így temették el ezt az egyházunk létérdekét érintő fontos indítványt. Még a különben mindig bátor szavú Gyurátzot is kapacitálni tudták Radó, Perlaky s a többi politikusok. Úgy látszik Sztehlo is céltalannak látta a további küzdelmet, amelyet pedig erős hévvel és nagy igazsággal ő indított meg. Nem akartak a kormánynak, Wekerlének, Csákynak még több bajt okozni s a kímélet árát a protestáns egyház fizette meg. A zsinat vége felé még csak az egyházkerületek arányosítása ügyében foglalt Gyurátz erősebb állást. Ő naplója szerint is attól félt, hogy a pánszláv mozgalmaknak az új beosztás nem vet véget, sőt ellenkezőleg a dunáninneni kerületből átviszi azokat a bányai és tiszai kerületekbe is. És célját nem látván biztosítva, a fehér-komáromi esperességet sem akarta a dunáninneni kerületnek átengedni s ezzel Dunántúl szilárd egységét megbontani, mert hiszen Boór Lajos agitációja a papválasztáskor egész Gsernyéig is elhatott. Ezért szólalt fel Gyurátz a javaslat ellen s ebben vele tartott Madár Mátyás esperes, Perlaky Elek és Karsay püspök is. Csak Radó volt hajlandóbb az esperességet közérdekből átengedni, ami meg is történt. (Th, 492. 507. 514.) A hosszúra nyúlt zsinati tárgyalások, a törvényszerkesztéssel és szentesítéssel járó vesződségek már meglehetősén kimerítették Gyurátz türelmét. Ehhez járult, hogy mindjárt a zsinat elején egy váratlanul felmerült politikai ügy is felettébb felizgatta. Az 1892. év elején a kormány a képviselőházat váratlanul feloszlatta, jóllehet a képviselők mandátuma még csak a jövő nyáron járt volna le. És a pápai függetlenségi és 48-as párt meglepetésszerüleg Gyurátzot léptette fel jelöltjének, bármiint tiltakozott is ellene. Gyurátz már diákkora óta, még a szabadságharc és a Bach-korszak eseményeinek hatása alatt függetlenségi érzelmű volt. Ilyenek gyülekezetének elöljárói is: Lazányi Béla, Paál István, Bognár Gábor, Barcza Bálint s az alsó- és felsővárosi kis gazdák. Így történt már a nyolcvanas években, hogy míg Esterházy gróf és Néger Ágoston apátblébános a lutheránus Láng Lajos pénzügyi államtitkárra szavaztak,*) addig Gyurátz híveinek mindig *) Ezt Tuba Gáspár jogász igen népszerű kortesnótája is igazolja, mely'