Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - XI. Gazdag irodalmi munkásság a nyolcvanas években. Pénz és jellem 1886. A szabadkőmívességről 1886. A hit oltára 1887. Luther Márton élete 1888. Kézi Agenda 1889

több bibliai egyszerűséget, erőt és tömörséget várnának tőlök. Mások dogmatikai szempontból kifogásolják, hogy a hitről, mint jó angyalról, útitársról, kalauzról, tehát valami a hívőn kívül állóról szól, holott pedig a hit (fides, qua creditur) a legbelsőbb érzelem, Istenben való bizodalom, fiducia. De ne feledjük, hogy a magyar ember szereti a költői képeket (különösen szerették ezt a bükiek) s így megszemélyesíti, külső alakba öltözteti a legbelsőbb szent érzéseket is. Gyurátz és a bükiek nem gondoltak arra, hogy ezzel a dogmatikai tételek ellen vétenek. Ne a kis hibákat, hanem a nagy értéket nézzük, amelyet Gyurátz egyházának a nagy szükség idején adott. Nyomtatásban megjelent művei mellett irott lelkészi naplóját 1890 óta nagyobb részletességgel vezeti. Elmondja benne véleményét a gyülekezet életével is összefüggő egyházi és politikai eseményekről, a szereplő kiválóbb személyekről, elhalt jeleseinkről. Időnként (később naponként) az időjárásban beállott nagyobb változásokat is, melyek őt a fázékony és meghűlésre hajlamos lelkészt a filiákba való kijárás miatt is érdekelték, bejegyzi. A rossz időjárás nagy hatással volt kedélyállapotára. Fontosabb egyházi bejegyzés a naplóban, hogy 1890. okt. 8-án az egyetemes gyűlésen ismét hosszú vitát idézett elő a pánszlávizmus vádja, amelynek Radó Kálmán dunántúli felügyelő vetett véget. Indítványára kimondta a gyűlés, hogy evang. egyházunkban nincs pánszlávizmus s így ellene az egyház üldözést nem folytathat. Ha volnának mégis egyének, akik ellen ez a vád beigazolható, azokat üldözze a világi hatóság, az egyház nem védi Őket, nem engedi általuk az autonómiát paizsul felhasználtatni. De Gyurátz is elítéli a dunáninneni kerületben azt az öt esperességet, melyek a zsinattartás ellen foglaltak állást. Jellemző reá nézve, hogy a pánszláv villongások idején Gyurátz a pápai kollégiumba járó két nagyobb tót diákot vasárnaponként ebédre hivta az asztalához s ezt azzal okolta meg: nem akarom, hogy ezek a tót fiuk idegeneknek érezzék magokat a magyarok között. Ez a jószándék különben régi tradíció volt Dunántúl. Wittnyédy István soproni prókátornak több tót ifjú (Zabán, Fabricius sat.) volt az iródiákja. A csepregi, soproni, győri, nemeskéri és vadosfai iskolákban sok felvidéki