Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - XI. Gazdag irodalmi munkásság a nyolcvanas években. Pénz és jellem 1886. A szabadkőmívességről 1886. A hit oltára 1887. Luther Márton élete 1888. Kézi Agenda 1889

Karsay majd Czékus végezte a munkát s Czékus halála után végre is ennek veje Kemény Lajos osgyáni lelkész fejezte be. Gyurátzot bántotta a halogatás és nagy nehézkesség, azért fogott ő is a munkába s hamarabb elkészült vele, mint a püspökök. Az egyetemes agenda II. kötete már Gyurátz kis agendájából vett át 16 imádságot s ez által mintegy szentesítette is a pápai lelkész kiadványát. Az egyetemes agendába. Czékus, Kemény, Farbaky, Bognár Endre, Horváth Samu, Gyurátz, Karsay, Petrovics, Sántha, Székács, Szigethy Dániel, Turóczy Pál és Zongor Endre beszédeit és imáit vették fel. De a két kötetes vastag nagy könyvet Dunántúl nem tudták megkedvelni. Gyurátz a maga kisebb agendájábaii tulaj donképen csak imádságokat akart adni a lelkészeknek templomi használatra. De csatolt hozzá néhány, a szent cselekvények előtt mondandó beszédet és közölt alkalmi textusokat is. Ebben találjuk meg a konfirmációi ünnepnek azt a rendjét is, melyet Gyurátz a pápai gyülekezetben jó hatással honosított meg. A régi Kis János-féle formulákon csak óvatosan tett változtatásokat. Megengedjük, hogy hivatalos, templomi használatra szánt agendának a kiadása az egyetemes egyháznak, vagy legalább is az egyházkerületnek lett volna joga és feladata. De Gyurátz a nehézkes apparátust nem várhatta be. A nagy szükség a sietést parancsolta. És az elmúlt időkben is több precedens volt arra, hogy egyes lelkészek (Horváth S., Perlaky D., Karsay S.) irott ágendáit használták szélesebb körben. A kerület, ha kifogásolni valót talált benne, el is tilthatta volna. De e helyett inkább hetyesléssel, köszönettel fogadta, mert nagy szükség volt reá, nagy hiányt pótolt. Maga a később megjeleni egyetemes agenda is reászorult. Templomi imádságai is híven fejezik ki az Istenhez, az ő szent házába kívánkozó gyülekezetnek őszinte mély hitét, bűnbánatát, hálaadását ós könyörgését. Gyurátz már a szülői házban, az iskolai években imádkozó, őszinte vallásos lélek volt. Már theológus korában nem ok nélkül és nem gúnyosan nevezték «az istenes Gyuratznak». Az ilyen hű lelkipásztor a gyülekezetben, az Agendában is eltalálta azt a hangot és őszintén tolmácsolta azt a vallásos érzést, mely szívből jött és visszhangra talált a szívekben. Némelyek kissé szónokiasnak találják egyes imádságait és