Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - XI. Gazdag irodalmi munkásság a nyolcvanas években. Pénz és jellem 1886. A szabadkőmívességről 1886. A hit oltára 1887. Luther Márton élete 1888. Kézi Agenda 1889

10—12 v. volt a textusa és a témája: Mi buzdít bennünket a Gyámintézet fenntartására? I. A múltnak emléke. II. Ama nagy parancs: a testvérszeretet. III. Szent hivatásunk: a Isten dicsőítése. Nagy szónoki erővel meghi, szövegszerű, tartalmas, szép beszéd. Az évkönyvben is van ez évről egy épületes szép értekezése: A nő és hivatása. (Negyedrétű 18 oldal.) Élénk, megkapó színekkel rajzolja benne a nő helyzetét az ókorban, jellemző példákat idéz a zsidók, görögök és rómaiak történetéből. Majd. a keresztyénség hozta átalakulást festi igen híven és tömören és szól a nőről hármas hivatása szerint mint a férfiú hű szövetségeséről, mint a háztartást vezető gondos háziasszonyról s végül mint édesanyáról. Felvonultatja a magyar történelem női alakjait: Lórántfy Zsuzsannát Zrínyi Ilonát, Széchenyi István és a vértanú Batthyány Lajos hitvesét. Idézi a magyar költőknek, Tompának, Székácsnak, Szász Károlynak, Jókainak a nőket jellemző velős mondásait. Gyurátz lelkében is erős visszhangra talált a Helps művéből vett idézet: Ha kérdőre vonnának, hogy mutassam ki Isten hozzánk való jóságának legdöntőbb bizonyságát, alig hozhatnék fel egyhamar mást, mint a férfiúi és női szellem közt létező bájos különbséget, mert csak így alakulhatott az a szövetség, melynél édesebbet és boldogítóbbat maga a képzelet sem varázsolhat elő.>> Igazi lutheri gondolat. Mély vallásos és lélektani gyökere van annak a Barkóczy Krisztina grófné által gúnyosan idézett magyar közmondásnak: Olyan mint lutheránusnak az asszonyember, aki nélkül el nem lebet.» (Századok 1898. 548.) Gyurátznak ez az egész értekezése a női hivatás rajongó tiszteletéről tanúskodik. Az itt közölt motívumokból Gyurátz később egész kis könyvet (Pápa 1917.) szőtt össze. Sok emberre nézve meglepő volt, hogy Gyurátz, akit mindenfelé igen türelmes, liberális szellemű férfiúnak ismertek, 1886-ban külön könyvecskét adott ki «A szabadkőművességről.» (Pápa 1886. 58. 1.). Erre őt valószínűleg még egy-két soproni tanára indította, akik lelkes hívei voltak a szabadkőmivességnek és szerették ezt az intézményt értékben és hatásában az egyházi élet fölé helyezni. Ilyen szellemben Poszvék Gusztáv gimnáziumi tanár egy kis propaganda-füzetet is írt: Wesen und Aufgabe der Freimaurerei mit besonderer Rücksicht auf Oesterreich