Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - XI. Gazdag irodalmi munkásság a nyolcvanas években. Pénz és jellem 1886. A szabadkőmívességről 1886. A hit oltára 1887. Luther Márton élete 1888. Kézi Agenda 1889

Ungarn. Oedenburg 1877. (24. 1. Valószínűleg magyar nyelven is megjelent). És egyidejűleg más művek is foglalkoztak a szabadkőművességgel. Ilyen dr. Bartha Tamás zirci cistercita szerzetes műve: «Ä szabadkőművesség. Kimerítő felvilágosításul a magyar intelligentia számára. (Eger, az érseki lyceum könyvnyomdája. 1873. 242. 1.). Ezt Gyurátz is használta, többször idéz belőle. Erős ultramontán támadás volt ez a szabadkőmivesek ellen. És másik ilyen munka volt: «A szabadkőművesség története. Kül. tekintettel a magyar szabadkőmivesség fejlődésére. Irta Hollós László (a nagy Orlens páholy titkára) Bpest 1873. 106. I. Ez a mű tárgyilagosságra törekszik. Részletesen ismerteti Kazinczynak a szabadkőmivesekért való nagy lelkesedését. Dr. Bartha művét csak röviden bírálja, mert későn kapta kezéhez. Idézi Barthának felháborító szavait: «Onnau ragyognak elénk korunk forradalmi istentelenségének csaknem valamennyi korypheusai, Mazzini, Garibaldi, Kossuth Lajos, Juarez.» Erre mondja Hollós: Ezt már bűnös lelkének bocsássa meg a római pápa. Ily gyalázatos hazafiatlanság vétke alul csak ő absolválhat.» (104. 1.). Gyurátzot főként az bántotta, hogy az egyház szolgálatában álló tanárok is a szabadkőmivesség szertelen magasztalásával az egyházat, mint valamely elmaradt, korlátolt intézményt lekicsinylik s iránta a műveltek között minden ok és igazság nélkül a közönyt és az elhidegülést terjesztik. Művének kiadását ezzel a rövid Előszóval okolja meg: «Szabadkomives írók gyakran megemlékeznek az egyházról s párhuzamot is találunk náluk a páholy és templom között. A dicsőítés azonban rendesen szövetkezetük számára marad s az összehasonlítás a templom hátrányára végződik. A szabadság korszakát éljük. Szabadon beléphet kiki bármely vallás-erkölcsi társulatba, de biztosítva van egyúttal a bírálat szabadsága is minden testülettel szemben. Amint az egyház sem némíthatja el a kritikát, úgy a szabadkőmivesség sem. Jogunk van bírálni ezt a szövetkezetet is, bár fennállása óta mindig szívesen kerüli a nyilvánosságot s ezzel együtt a bírálatot. Szabad kutatni, vájjon indokolt-e az írói által reá halmozott dicséret? Másrészről, vájjon a közöny az egyház iránt, mi a szabadkőmivesség nyomán terjed, nyereség vagy veszteség-e a társadalomra?) Pápán 1886. jún. 5. kelt a rövid Előszó.