Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

kis lányát ajánlja tréfásan az akkor három éves Ferkónak feleségül, a kit igen szépnek és máris Nádasdyné menyének mond. Mayláthné is, ki Ferkó születésekor Sárvárott volt, nagy dicsérettel írja később: ,.Mily jó vala akkor is, mikor én ott valék és most is mily jónak mondják az édes kis urat". A fejlődő ügyes és jó gyermek napról-napra szeretetreméltóbb és kedvesebb lesz apjának, anyjának örömére. Egy éves korában már egyes szavakat ejteget. Majd már édes anyját is, ha magára hagyja, megszólítja és számon kéri: „Jó anyám, mért szöktél el?" Mindig víg a fiúcska, mint Gáspár orvos írja, a nagy palotában ide-oda szaladgál, dajkái alig győzik már a futást utána. Játszik lanttal, trombitával, mit az apja hozott neki. De a komoly munka is hamar kezdetét veszi. Prédikátor keze alá adják a fiút, a ki bizony meg is pálczázza, ha csintalan. És Ferkó oly jó diák, hogy öt éves korában már írni is tud. Batthyányi Ferencz horvát bán ír erről fényes bizonyítványt a szülőknek : „Fráter Ferencz kezeírását láttam — írja — elég emberség tűle. Azt nyilván tudom, hogy mikor az ű idejében volt kigyelmetek (t. i. a szülők), egyiktek sem tudott így írni. Kigyelmetek bár két vagy három esztendő múlván császár kanczelláriájába bocsássa, mert elég ember lészen belőle". Mily boldoggá tehette egy-egy ily levél az édes anyát! Mayláthné attól fél, hogy mint lenni szokott, az ilyen egyetlen gyermeket majd elkényeztetik. Szelíden szemére is hányja az anyának, hogy több ily kedves gyermekkel ajándékozhatná meg férjét. De az aggodalom felesleges volt, Nádasdyék okos szülők. Nemcsak az apa