Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

hogy már mint Palatinus Ferkó jöhessen a világra. Úgy is lett. Örömüket nem akarom leírni, el lehet gondolni. Csak egyet említek fel mint az anyára nézve jellemzőt. Az egész ház zajos örömnyilvánításai között neki csak egy szava, egy parancsa volt: bocsássák szabadon a sárvári börtönből az összes rabokat! 0 így adott hálát Istennek. Ne üljön bús fogságban senki, mikor neki ily nagy öröme van. A boldog apa otthon sem volt, mikor ez öröm érte. Sárkány Antal, az egyik főtisztje írja neki Bécsbe: „Az gyermek jó és nagy, szintén olyan mint kigyelmed, orra elég nagy és nem leszen fitos". Fraxinus Gáspár, a szegedi születésű tudós háziorvos ügyelt fel otthon az anyára és gyermekre. Ez szabta meg nagy gonddal még a dajka életmódját is. Bámulatos gyorsan és szépen fejlődött is a kis Ferkó. Alig egy éves volt, mikor már Komlóssy uram ily szavakkal csalogatja haza az édesapát: „Csak egy igen tisztes gyermeket látna kigy elmed; mert meghigyje, hogy Oly termettel szerette az felséges Úristen, hogy ha Nagyságod látná most, hát pajzsot, kopját küldene neki". Az édes anyával együtt örvend a gyermeknek a rokonok és jóbarátok köre is mindenfelé. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős 1555 október 8-án e szavakkal gratulált Nádasdyéknak : „Dicsértessék a Teremtő, ki a benne bízót és igaz hittel hozzá folyamodót meghallgatja. Krisztus tartsa meg őt sokáig boldogan, sértetlen, örök üdvösségre! engedje férfiúvá felnövekedni és nagy úrrá az ő isteni akarata szerint és a mi legnagyobb óhajtásunkra, ámen!" Fnyinyi Török Ferenczné az újszülött