Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

hol a nyomda állott, Kanizsai-birtok volt s a lelkes honleány épp oly buzgalommal áldozott közművelődési czélokra, mint a férje. Sárvár és Csepreg iskolái még csak a nádorné özvegysége idején lettek igazán hírnevesekké. A Répcze vizén épült malom jövedelméért, még egy század múlva is hálásan emlegették rektorok és öreg diákok Kanizsai Orsolya nevét. Vallásossága adja a kulcsot emberbaráti jó szívéhez is. Utolsó jobbágyának is örömmel siet a segedelmére. Nem resteli, maga ír levelet még mosóasszonya ügyében is. Több ily szép tettét ismerjük. Udvarában a nemes asszonyokon kívül egész sereg szegény ifjú és agg kapott ruhát és élelmet. Volt rá eset, hogy ezer mérő gabonát osztatott ki a szegényeknek. És a szeretet e szép munkáját, melyet ma beimissziónak mondanak, többi főnemes asszonyaink is gyakorolták. A reformáczió s az új egyház éppen ezzel tett bizonyságot hiterejéről. Batthyányi Kata is 1570-ben írja: „Minden nap itt az kapu előtt hol száz, hol másfél száz, hol ötven nyomorultak megállanak, kiket táplálnunk kell . . . vettem negyedfélszáz köböl kölest . . . hogy az mi szegényeink ne éhezzenek". Zrinyi Kata, Thurzó György édesanyja, pedig diáknevelő házakat és ispotályokat rendezett be, hol külön regulák szabták meg a férfi és nőbetegek ruházatát s egész életmódját. És Orsolya, ki oly jó volt az idegen iránt is, mennyi szeretettel árasztotta el szűkebb házanépét, rokonait. Ipát a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján csak „öregbik uramnak* nevezi rendesen. Igen szép viszonyban élt sógornőjével Nádasdy Annával is. Ez felesége volt a szerencsétlen Mayláth Istvánnak, a ki Konstanti-