Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

nápolyban sínylődött török fogságban. Mayláthék fiát, Gábort is magukhoz vették Nádasdyék és ők neveltették. Vásott, rossz gyerek volt, de Orsolya nádorasszony igazi anyai türelemmel ápolta és gondozta. Anyja alig győz érte hálálkodni. „Azt is értem, szerelmes asszonyom — írja néki Mayláthné — az Te kegyelmed szeretettel való gondviselését az én fiamhoz, kit adjon az Úristen, hogy mind vele egyetemben megszolgálhassunk". Mayláthné annyira elismerUNádasdynó anyai érdemeit a Gábor fiú iránt, hogy már a maga fiának sem meri mondani. S megköszöni, hogy nem tulajdonítja Nádasdyné csak önmagának az anyaságot, hanem megengedi, hogy közös fiúk legyen. Mikor Nádasdynak Márton nevű öcscse meghal, felesége azt irja neki: „Itt is öt árvája maradt kegyelmednek". 0, a feleség tartja természetesnek, hogy férjének árva rokonait magukhoz veszik. Nem vár arra, hogy férje kérje ezt. Mily előzékeny figyelem és gyengédség ez a nő részéről. Ilyenekből tündöklött ám ki Orsolya asszony aranyos jó szíve. És ilyenekkel tudta ám a nagy Nádasdyt ez a gyenge nő úgy magához lánczolni. Szép bizonyságot tesz feleségéről e részben maga a nádor is. Mikor egyik rokonukat, Szlúni Frangepán Annát nagy költséggel szintén a maguk házából kiházasítják, vigasztalásul írja nejének: „Legyen hála Istennek, hogy téged ezzel szeretett, hogy te tégy azzal minden atyai és anyai jót, kinek atyja, anyja neked minden gonoszszal volt és számtalan sok kárt tett és mindkettőnknek életét megrövidítették. Azért ne kíméljük az Istenébüi és ő szent felsége után az tiedből az költ-