Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

tanácsadója s itt a Széchenyi-palota gyakori vendége.

1 Széchenyi befurakodóknak (Eindringlinge), a ház titkaiba avatkozóknak jellemzi őket s a Bach-korszakban a zsandárokat hasonlítja hozzájok ismételten is. Öltözetüket s egész viselkedésüket is kigúnyolja, mert Rossini operájának, a Sevillai borbélynak Don Basilio alakjára emlékeztetnek. Nagy magyar szatírájában mondja, hogy a zsandárok a házak és családok titkaiba és a szociális viszonyok szövevényeibe „ligorián tempó szerint fúrják be magokat most, mikor mindenki pénz után dühöng és a legszebb lárva alatt is Monsieur Tartuffe et Co. lappang." (Döbl. h. II. 69.) Hasonló módon, de valamivel szelídebben szól rólok „Ein Blick" című művében is. Itt megengedi, hogy a rendet igen erényes férfiak a legnemesebb célra alapították s csak egyesek lehettek köztök tolakodók és befurakodók. De bármint van is a dolog, az bizonyos — mondja Széchenyi — a halandók egyik osztályát sem gyűlölik az emberek oly általánosan, mint ezeket a szegény fekete subásokat. A Blick hangja általában mindig szelídebb, mint a nagy szatíráé, melyből amaz készült. De ebben is kifejti, hogy miért van a redemptorísta atyáknak oly gonosz hírük (infamer Geruch) és hogyan lehet őket távoltartani. „Ha tudniillik az asszony nem engedi magát általok rábeszéltetni,' ha a férj nagy tisztelettel fogadja őket, de soha sem tálal fel nekik sem hűsítőt, sem melegítőt és halotti szent misékre és más érdemszerző célokra soha sem ajánl, igér és éppen nem ád nekik semmit." Hasonló módon kell bánni a zsandárokkal is. (Döbl. hagy. III. 421—424.) Szintén a zsandárokra vonatkoztatva írja tovább a magyar szatírában: „Miért nem volt a páter Ligoriánusoknak nagy hatásuk, kérdem és miért nem lesz az aufgewärmter (visszahozott) páter Jesuitereknek is mai világban nagy successusuk? Azért, mert azon áhítatos képek alatt, melyekre erőltetik magokat és azon a szevillai borotvás operettében előforduló Don Basilio-féle costumben, melyben megjelennek (einherschleichen), a nagyobb szám éppen nem hisz nekik; de hasonlóul áhítatos és szent képekkel betű szerint bolonddá teszik őket. A róka tulajdonkép miért nem veszélyes ? Azért, mert mindenki tudja, mennyire „pfiffig". Minden szava mutatja, hogy mennyire gyűlölte Széchenyi a képmutatást. (Döbl. hagy. II. 393.) A régi írók és egyházi atyák közül többször is nagy tisztelettel szól Augustinusról, Clairveauxi Bernátról, Kempis Tamás1 Fraknói V. Széchenyi F. 347.