Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

ról. Franciaországban járva megemlékszik a tudós Abailardnak és Heloisenak, Fulbert párizsi kanonok húgának szerencsétlen szerelméről is, kik Nogent közelében a Paraclet nevű zárdában voltak eltemetve. Olvasta életrajzukat s megjegyzi : „Fatale Geschichte". 1823-ban Bécsben G. K. (Károlyi György) csodálatos dolgokat beszélt neki Ignác páterről (valószínűleg Loyoláról, akit másutt is említ) s Pascal és Voltaire műveit olvasva naplójába jegyzi: „Hányszor jut nekem eszembe Ignác páter s vele az inquisitio összes művei és cselekedetei". (Viszota II. 360. 387). A papi gyámkodástól mindig félt és idegenkedett. A királyné 1822. Széchenyi bátyja (Pál) és a kis Wurmbrand grófnő között házasságot akart „összepancsolni" Job Sebestyén gyóntató pap által. „Milyen könnyen előremehetnék én karrieremben Job által, — írja Széchenyi. Helyes volna ez ? Asszonyok vagy papok protekciója, melyik méltóbb a tiszteletre?" (U. o. 240). A bigottizmust gyűlölte s csak káros hatását ismerte. 1821-ben Elesden (Bihar m.) volt gr. Batthyány Józsefnél, akinek feleségét a szolgák is igen fukarnak ismerték. A grófné megmutatta házi kis oltárát Széchenyinek. Ez pedig naplójába jegyezte: „A bigottismus és fösvénység párosulni szoktak, mert kicsinyes, korlátolt szellemnek eredményei. Az igazi áhítat és vallásosság a pénzt, miként minden földi dolgot, kevésre becsüli." (U. o. 176). Széchenyi a vallásban is azt kereste, ami észszerű és világos, a csodákat kereső vakhitnek s a türelmetlen fanatizmusnak soha sem volt barátja. O a tanításban s erkölcsi nevelésben látta az egyházak feladatát. Sok vallástani könyvet elolvasott, amint már Catániában is a naplójába írta s amint ezeket a magyar szatírájában is (380. 1.) felsorolta. Volt a czenki könyvtárában egy ily című füzet is: „Die grossen Naturbegebenheiten oder die Zeichen der letzten Zeit. Ein Wort an die gesammte Christenheit." (Kiadója Reinsch Lipcsében). Széchenyi e röpirat hátlapjára ezt a kritikát írta: „Szerző elhallgatta a nevét s ez kétségkívül a legokosabb az egész könyvben. A baglyok, denevérek, macskák, skorpiók, vakondokok s egyéb ilyféle szeretetre méltó állatok (Vieh) irtóznak a világosságtól. így cselekesznek a jelen idő hamis prófétái is. Nagyon szeretnék a világnak a régi ostobaságot és a régi babonát feltukmálni, hogy aztán mint a dongó legyek a dögből élősködhessenek, ha nem félnének az egészséges ész ostorától, mely a tulajdon nyomorúsága bitófájához láncolt csordát irgalmatlanul elkorbácsolandja. Az ily firkák csak vén 3*