Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

S nem kívánnék többet, volna bár tehetségeinek század része enyém; hogy értelmi súlyunk parányiságát s nemzetiségünk fejletlenségét s mégis oly sokszori elbízottság s felfuvalkodásunkat oly erős vonásokkal tudnám a közönség keblébe festeni s úgy tudnám hazárnfiait egyesíteni a hon javára, amint ő az emberi lélek legmélyebb s annyiakban mindig alvó húrjait felrázó szavakkal megrendítni érti s nagy s kicsiny tolakodva egyesül széke alatt!" Viszont Albach is a prédikációit ily ajánló sorokkal ajándékozta Széchenyinek már 1830-ban: „Dem Freunde der reinen Religion, Dem Beförderer jedes Grossen und Guten" sat. (Széch. nap. 605.) Másik ilyen jó barátja volt Lonovics József csanádi püspök, a nagyműveltségű és minden egyházi hűsége mellett is szabadelvű főpap, aki Rómában 1841. nyomós theológiai és politikai érvekkel kicsikarta XVI. Gergely pápától, hogy a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságokat is érvényeseknek ismerte el. (Ami ma már az új Codex Juris Canonici után nagy bűn.) Lonovics a szabadságharc után előbb a mölki kolostorba, később Bécsbe volt internálva. A titkos rendőrség figyelemmel kísérte, de Széchenyit mégis többször meglátogatta Döblingben és éppen Lonovics volt az, aki a lelki beteg Széchenyiben újra hitet és reménységet ébresztett. Emésztő önvádjai között, midőn az egész nemzeti katasztrófát csak a maga bűne következményének tartotta, Lonovics azt felelte: „Ez a kevélység szava, kevélység volna egy halandónak azt hinni, hogy ő egymaga tetszése szerint s a gondviselés akarata ellen irányozhatta milliók sorsát; kevélység volna azt hinni, hogy az ő bűnei nagyobbak, mint az egész világéi, melyeket az Üdvözítő magára vett s vérével megváltott." Széchenyi hálás pillantással szó nélkül szorítá szívéhez Lonovics kezét. Az ilyen főpapot szerette és becsülte Széchenyi. Lonovics gyakran meglátogatta a grófot Döblingben, bár ez nem járt veszély nélkül.

1 Más papoktól ellenben, akik túlzásba vitték a vallás dolgát, elfordult s ezeket élesen el is ítélte. Hohenlohe Sándor herceg, nagyváradi kanonok, aki csudatevő hírében állott, ráimádkozással gyógyított s akit túlkapásai miatt Pyrker egri érsek, sőt I. Ferenc király is „a sok kálvinistára való tekintetből" megintett, „Intelmeket" intézett a keresztyén „juhaihoz" ezzel a három fejezettel: 1. Óvakodjanak a féltudósoktól és sokattudóktól, kik a vallást megvetik. 2. Óvakodjanak a gondolat-, szólás- és sajtószabad1 Falk M. Széchenyi és kora. 309. 1.