Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

ságtól. 3. Óvakodjanak a templomkerüléstől és a vallás szolgáinak gyűlöletétől. Széchenyi e füzet címlapjának üresen maradt helyére ezt írta: „Egy negyedik fejezet, úgy látszik, hiányzik, úgymint: Óvakodjanak a papi fecsegéstől, a népbutítástól, a csudatevő spektákulumoktól." (Pfaffengeschwätz, Dumm-machereí, undWunderthätigkeitsspectakel.)

1 Hohenlohe herceget Széchenyi már 1821. is többször említi naplóiban. Szerinte ez korábban rossz ember volt s midőn Bécsbe akart jönni, Ferenc császár azt mondta neki: „Hallja, ne tegye az embereimet bolondokká, mert úgy is elég bolondom van." Baur F. N. würzburgi vikárius Hohenlohe kiváló szent cselekedeteiről könyvet írt. Széchenyi ezt olvasta, de megbotránkozott a vikárius ellenséges és türelmetlen írásmódján és megjegyezte: „Nem lehet ennél erősebb dolgot írni oly célból, hogy a herceg összes csodáit apostolaival együtt unalmasoknak és nevetségeseknek találjuk."

2 Széchenyi különben megengedi itt: lehet oly magas erényű ember, aki közelebb áll Istenhez, mint mi mások s ezért imádsága által csodát művelhet; de Hohenlohet nem tartja ilyennek. Megvolt a külön véleménye Széchenyinek a hírhedt Werner Zakariásról is, a lutheránus költőből lett redemptorista hitszónokról, ki a bécsi kongresszus idején tartotta érzékcsiklandó beszédeit. Ez a viharos múltú apostata, akinek naplói tele vannak ocsmányságokkal s aki korábban a harmadik feleségét már nyolc hét múlva elkergette, bejáratos volt Bécsben Széchenyi nővérének, Batthyány Miklósnénak a szalonjába is, ahol Talleyrand feleségéről mondott el egy csípős anekdotát.

3 A. túlbuzgó grófné Pinkafőre is meghívta. Frankenburg mondja el, hogy miként kocsizott ki Werner a grófnéval és miként gyakorolta az aszkézist a tubákolásról való nehéz lemondással.

4 Werner, mikor a romanticizmus szele már megcsapta, Lutherről is írt egy drámát „Martin Luther oder die Weihe der Kraft" címen. Találóan mondta erről volt barátja és ellenlábasa, a kapucinusból lett szuperintendens, Fessler Ignác, hogy ez a dráma súlyos vétség a való igazság, a költői valószínűség, a színházi illendőség és az egyházi tisztesség ellen.

5 Széchenyi Wernert Bécsből és Pinkafőről jól ismerte. 1 Frankenburg, Emlékiratok I. 152. Lásd: Reiner B. Magyar kulturképek Bpest 1891. Tóth Béla, Magyar ritkaságok 192 1. 2 Viszota itt félreérti Széchenyit. Sz. naplói II. k. XXIV. és XXX. 1. 214. és 223- 1. 3 Viszota, Sz. naplói I. 51. Hagenbach, Kgesch. VI. 324. 4 Őszinte vallomások II. 170. 1. 5 Fessler, Rückblicke Leipzig 1851. 220. 1. Ami kevés jót Werner Lutherről mondott, azt is csúffá tette későbbi „Die Weihe der Unkraft" c. drámájában.