Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

valami concert spirituelleben bibornokaít és ezek húgait és cousinejeit, mert hiszen az nem kétséges vagy legalább igen hihető, hogy az isteni hatalmak könnyebben engesztelődnek, ha ilyféle tollatlan kappan intonálja szavát, mi nekik okvetlen különösen tetszik, mint mikor egy szegény kakas vagy egy szerény csirke énekli el természetes cantusát" . . . (Döbl. hagy. III. 760.). Ez a kemény szókimondás eléggé jellemzi, hogy Széchenyi komoly műveiben is, mily szabad kritikai álláspontot foglalt el egyházának intézményeível szemben. 0 maga is tudatában van annak, azért teszi hozzá: „Tudom, kik e sorokat tán olvassák, nagyobb részt egyenes sacrilegiumot fognak azokban találni, kivált mai időkben (Bach-korszak), mikor napról-napra ismét mindinkább divatba kezd jönni a hypocrisis, vallási mystifícatio és furfang". (U. o. 761. 1.). Másutt is megtörténik, hogy egyet-egyet vág a pápai intézményeken. Például midőn az Önismeretben a jó emberről szól, aki semmi rosszat sem tesz felebarátjának, sőt a legnagyobb activitással fárad, dolgozik mások, talán egész generátiók testi, lelki javáért, „ez esetben — kérdi Széchenyi — vájjon kell-e Rómában még ceremónia, mely őt a szentek sine curájába iktassa ?"

1 Ezekkel szemben Széchenyi „Ein Blick" című művében nagy nyomatékkal rajzolja magát is beleértve a hű katholikusokat, akik többször jártak Máriacellben s őszinte áhítattal csókolták a pápa kezét Rómában sat. De itt, úgy látszik, nem az volt az író célja, hogy önmagáról közöljön betüszerint hű történeti adatokat, hanem inkább csak Bach nagy képmutatásával szemben akarta általánosságban a hű katholikust jellemezni. S a külsőségekkel szemben itt is azt hangsúlyozza, hogy a vallás alapja és lényege a szeretet. Azért Krisztusnak kettős parancsolatát kell követni: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből és felebarátodat, mint te magadat". (Máté 22, 37.39). És a másikat: „Valamit akartok, hogy cselekedjenek az emberek ti veletek, azont cselekedjétek ti is azokkal" (Máté 7, 12 és Luk. 6, 31.). Ez utóbbit Széchenyi negativ formában idézi emlékezetből Tóbiás 4, 16 verse szerint. S kimondja, hogy ezek megtartása nélkül a gyónás s a könnyű feloldozás nem ér semmit.

2 Rómából írt leveleiben és naplóiban nincs szó róla, hogy Széchenyi is a jelzett módon nyilvánította volna hódolatát a pápa előtt. Pedig tudta, hogy ezzel nagy örömöt szerzett volna szüleinek. Sőt mint láttuk, inkább gúnyolódott a pápai áldás felett. 1 Önismeret Döbl. hagy. III. 746. 2 Döbl. hagy. III. 150-152.