Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

Széchenyi ugyan megigérte atyjának, mint láttuk, hogy az Aufklaristákat nem követi, de kétségtelen, hogy a latin, olasz, német, angol és magyar poéták mellett Roussean és Voltaire műveit is olvasta, amelyek nagy hatással voltak reá. 1823 óta Voltaire műveinek 1785. évi kiadását sokat forgatta. „Veszélyes író, úgymond, a tapasztalatlan ifjúságnak, de sok jót is művel, mert türelmet hirdet és ezt eléggé hirdetni, istenemre, alig lehet".

1 Egyházának papjai közül is a szabadelvűeket szerette. Ilyen volt például a pozsonyi születésű Albach Szaniszló franciskánus, a kiváló egyházi szónok, akihez Széchenyi nagy tisztelettel és bizalommal ragaszkodott. Albach egy évtizeden át igen ünnepelt szónoka volt Pestnek. Nagy erővel prédikálta a morált s ebben annyira szabadelvű, hogy egyházát nem vallotta egyedülüdvözítőnek s szerinte Rousseaunak kitűnő helye van a mennyországban. Bizonyára a savoyai vikárius hitvallását követte ő is, ez pedig lényegileg deismus, mely az Isten, erény és halhatatlanság hármas igazságára redukálja a keresztyénséget. Imakönyve és beszédei

2 magyar nyelven is megjelentek s az előkelő körök igen kedvelték. Szabadelvüsége miatt a pesti árvíz után el akarták távolítani, de Brunswick Teréz grófnő („eine erweckte Katholikin" amint Bauhofer Gy. budai ev. lelkész nevezi) és sok előkelő hallgatója folyamodott a meghagyatásáért. József nádor (talán a neje kívánságára) Pozsonyba helyezte át 1840. az országgyűlés idejére, ahol Deák Ferenc, Pulszky és más követek is szívesen hallgatták. Végre is Kismartonba küldték nyugalomba. Ez a pap volt Széchenyinek legkedvesebb embere, tanácsadója, bizalmasa, akit naplóiban nem győz magasztalni, akit a cellájában is többször felkeresett és nagyúri asztalához is sokszor meghívott

3 s aki Széchenyit még Döblingbe írt leveleiben is vigasztalta. Ez a barátság is világosságot vet Széchenyi vallásos gondolkodására. Albachot Széchenyi már 1831-ben „Világ" című művében (267. 1.) védi és dicséri Dessewffy József gróffal szemben: „Hogy pedig egy oly nagy tiszteletre méltó emberhez hasonlítsz, mint Albach, ha távolrul is, sőt ha ironice is, azért Neked csak háládatos lehetek, mert elég megbecsülésnek tartom, ha nevemet, bár gúnyolva is, azon egy lapon olvassák, melyen az övé áll. 1 Angyal D. Széch. tört. eszméi. 8. 1. Viszota, Sz. n. II. 385. 2 Heilige Anklänge, Pest 1828. Erinnerungen an Gott, Tugend, Ewigkeit Pest, 1831. 3 Zichy, Széch. nap. 604.