Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

Mit tartok róla? Azt senkinek sem akarom megmondani." 1 Később „Önismeret" című jeles művében is keményen elitélvén a gyóntatás szokott módszerét, azt kérdi: „Es azon papok, kiknek gyóntam, ugyan voltak-e valódi bölcsek? Mondhatom, egyetlen egy sem adott valóságos és hasznos tanácsot." 2 Igen gúnyos sértő hangon szól a gyónásról, a papok hatalmáról és az egyház inventiójáról a nagy magyar szatírában is. Ezeket a sértő kemény szavakat nem is akarom itt idézni.

3 1848. aug. havában nehéz lelki gyötrelmei között mégis kétszer meggyónt a krisztinavárosi plébános, Muchay Ignác előtt s feltárta kínos belső harcát. De megnyugodni, az emésztő önvádtól szabadulni nem tudott.

4 A gyóntató papban inkább csak a bölcs jóbarátot és lelki tanácsadót kereste. Ilyen külön véleménye volt az egyház böjti tilalmáról is. A külső formát ebben is megtartotta. Nejének a győri püspök 1857-ben csak Széchenyi külön közbenjárására engedte meg, hogy a nagyböjtben húst egyék. Erről írja Béla fiának: „En például a győri püspök hustilalmán nem nyugodtam meg. Te valószínűleg azonnal engedtél volna, — és lásd, ime a jó mama most ismét nyugodt lelkiismerettel eheti a maga kotlettjét sat. Isten adjon neki még sokáig jó étvágyat és tartós egészséget." 5 Kitűnik e szavakból, hogy csak neje megnyugtatására folyamodott a püspökhöz. Mert másutt meg gúnyolódik is a böjt felett, így például az 1857. írt nagy magyar szatírájában, midőn a képmutató Bach miniszterrel mondatja Ferenc Józsefnek a következőket : „Azt sem hiszem, miszerint az egek lakosai igen megindulnának, ha valaki Felségednek bűnprovisiójával megrakva pour reparer ses torts bizonyos napokon delicióz fogast eszik a sokszor oly szívós tehénhus helyett, vagy ha daragombóczra transformálja a szalonnagombóczot etc. mert ilyesek a hasat éppen úgy megtöltik, nagy flatulentiet okoznak, de azért a lelket tisztára még nem lúgozzák, meg sem szappanozzák."

6 Megengedjük, amint Károlyi Árpád mondja, hogy Széchenyi az ilyenféle beszédekkel Bach cinizmusát festi, de hogy éppen ilyen példát választ, az is sokat mond. Mert másutt is ejt el hasonló, 1 Viszota, Sz. nap. I. 595. 2 Döbl. hagy. III. 588. 3 A theologusok megtalálhatják a Döbl. hagy. II. 379. lapján. 4 Döbl. hagy. I. 134. és 378. 5 Döbl. hagyaték I. 505. 6 Döbl. hagy. II. 583.