Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

III.Széchenyi viszonya a római katholikus egyházhoz

anyját, hogy mentse fel őt a vasárnapi misehallgatás, tehát az egyik legszigorúbb egyházi parancsolat alól. A szegény nő megijedt, hogy fia vallástalan. De Széchenyi megnyugtatta s ez alkalomból így írt a fiának: „Én a katholikus vallási szokásokat szigorúan megtartottam és nem csak azért, hogy a parasztoknak példát adjak, mert ez a képmutatásnak bizonyos neme volna és így templomba csalogató madárnak (Kirchen-Lockvogel) tűnnék fel az ember. De én misére, gyónásra jártam, mert katholikus vagyok. És ha török vagy zsidó volnék, a moséban vagy a zsinagógában éppen olyan áhítatos volnék s igen valószínű, hogy hitet sem cseréltem volna, mert minden emberre nézve csak egy erény létezik, csak a külső nüanszok különbözők, de ezeket az okos ember szigorúan megtartja, amint a művelt ember az elfogadott társadalmi formák ellen sem fog vétkezni, amelyek sokszof csupa balgatagságok s így legföljebb leküzdeni és megjavítani törekszik ezeket".

1 Ezt öreg korában mint apa mondja a fiának. S már mint fiatal katona is Catániában azt írta a naplójába: „Én a napot imádó népek ceremóniáit éppen olyan jóknak tartom, mint a mieinket". A vallási szokások ilyen megokolását az egyház nem köszöni meg Széchenyinek. Ezzel csak arról tesz bizonyságot, hogy a külső formákat is megtartja ugyan, de a lényeget, a hitet és szeretetet keresi a keresztyénségben. 1822. ápr. 7. LAigle francia városban végezte húsvéti gyónását s bevallá, hogy vallásának sok szokását csak a forma kedvéért (propter formám) gyakorolja. A gyóntató pap emiatt nem is oldozta fel.

2 Ilyen álláspontról érthető, hogy ő igen sokat mellőzött, elhagyott, amit egyháza igen nagyra becsül. Imádságaiban például soha sincsen szó Máriáról és a szentekről. Rómából 1818. két olvasót küld szüleinek, de az olvasó gépies forgatását többször rosszalja, gúnyolja. (Lev. szüleihez 194.) A lélek nélkül imádságot morzsoló Betbruder és Betschwester ő előtte szánalomra méltó alak. Az igaz vallásosság torzképeinek veszi az ilyeneket.

3 Jellemző, hogy Catániában mindjárt a megtérése és húsvét* gyónása után ezt írja naplójába: „A páter néhány tallérból álló pönitenciát szabott ki rám, amit őneki adjak misemondásra s ehhez járult a száraz elmondása 5 Miatyánknak és 5 Ave Máriának. Feloldozást nyertem, szabad voltam minden bűnömtől. De a belső hang másként szólott bennem. Vettem uri szent vacsorát. 1 Döblingi hagyaték I. 529. 2 Viszota, Sz. n. I. 594. II. 280. 3 Zichy, Széch. Nap. 583. 1.