Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

II. Vallásos lelkületének általános jellemvonásai

életre. Ilyen tabellák szerint írta össze gyónáskor a bűnlajtromát is. Még öregségében is „Pantheon" néven ilyenféle „erkölcsi Faulenzert" ajánl és ír le sajátkezüleg fiának, Bélának is, melynek segítségével jobban vizsgálhatja és ellenőrizheti magát, mint az a „Betbruder", aki naponként szabályosan ledarálja a Miatyánkját és olvasóját anélkül, hogy valamire gondolna. Erről a kis Pantheonról Széchenyi nejének is volt tudomása és ő is számon kérte Béla fiától, hogy átolvassa-e néha.

1 Széchenyi nem csak felvilágosult vallásos hívő lélek volt, hanem főpapi elődeitől és édesatyjától átvett tradíció szerint a theologiai irodalmat is figyelemmel kísérte. Feltűnő nagy az általa olvasott és idézett vallásos művek száma. S ezeknek üresen maradt lapjaira észrevételeit, néha igen csípős bírálatait is rá szokta írni. Nagy magyar szatírájában például csak egy lapon említi egymás mellett Szent Ágoston, Loyola, Luther, Kálvin, Spinoza, Penn Vilmos, II. Rákóczi Ferenc (Offic. Rakoc.) Voltaire, Rousseau, Diderot, Kant, Stolberg, Chateaubriand stb. műveit.

2 S másutt Tyraeus jezsuita író munkáját is idézi. Ismerte a dogmatika több fontos alapvető kérdését is. „A kelet népe" című művében például sorra veszi, hogy Isten a természetben, az emberi lélekben, a történelemben, de legvilágosabban a Szentírásban jelentette ki magát. „Nem szól-e, úgymond, a legkisebb virágtól kezdve a csillagok dicső seregéig minden legvilágosabban hozzánk; nem olvashatjuk-e a természet oly könnyen olvasható írásában, hogy okvetlen a legfőbb szellemi értelem és egyedül ez kormányozhat mindent a világi egyetemben ? ... Ha azonban itt nem vagyunk képesek olvasni, ám nyúljunk őszintén keblünkbe spillantsunk eddig leélt, bármily kevés napjainkra vissza... Ha pedig elvégre sem a nagy természet írását nem bírjuk kibetűzni, sem keblünk tükrében nem látunk semmit: akkor vegyük a keresztény vallás alaptörvényeit, alapoktatásít zsinór mértékül és biztos körből fogjuk elrendelni saját s felebarátaink dolgát."

3 S ezután a Bibliát idézi. Széchenyinek r. kath. világiaknál szokatlan jártassága van a Szentírásban. Igen sokszor idéz ebből és ennek alapján állapítja meg a keresztyénség lényegét. Bibliaismeretét a protestánsokkal s különösen az evang. Mária Dorottya nádorasszonnyal való gyakori érintkezése tágította ki bővebbre. A Bibliára hivatkozva tesz különbséget Széchenyi a vallásban a külső forma és a tartalom vagyis a lényeg között. A külső formát is meg kell tartani, mondja igen sajátszerű megokolással, 1 Döbl. hagy. I. 526-529. III. 907. 2 Dőbl. hagy. II. 380. 3 Kelet Népe. 302. 2