Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.
II. Vallásos lelkületének általános jellemvonásai
— Ili — „Isten, te foglalatja minden jónak, magasztosnak, egységesnek, tökéletesnek, töltsd be szivemet, elmémet a Te szent lelkeddel! Erősíts meg engem mennyei hatalmaddal, hogy földi gyarlóságaimat legyőzve Hozzád emelkedhessem fel. Szabadítsd meg érzékimet minden hozzám tapadó földi salaktól s tisztítsd meg emberi természetemet, hogy ez a Te műved Hozzád méltóvá lehessen. Onts bizalmat lelkembe s ne engedd meg, hogy a Te végzéseidet bírálgassam vagy épen kételkedhessem a Te mindenhatóságod, mindentudásod s véghetetlen irgalmasságodban. Add végre a te legjobb áldásodat minden hozzám tartozóimra s barátaimra, hogy egykoron mindnyájan együtt Téged dicsőíthessünk és magasztalhassunk mindörökké. Ámen. Uram, legyen meg a te akaratod úgy a mennyben, mint itt a földön." (Zichy A. Széchenyi naplói. 612. 1.) Már mint fiatal huszártiszt Itália földjén 1819. tavaszán vallásos elmélkedéseket ír naplójába s atyjához intézett leveleibe. Istenben látja az élet célját, minden emberi boldogság alapját. A világ örömei között, közvetlenül Nápolyba való megérkezése előtt jegyzi fel: „Isten, az összhangzatos világegyetemnek Teremtője, ő a magában foglalója (Inbegriff) a jónak, a magasztosnak. Minél közelebb állunk hozzá, azaz minél tökéletesebbek, annál boldogabbak vagyunk. Minél távolabb állunk tőle, annál szerencsétlenebbek vagyunk." 1 Az isteni gondviselés utaira nézve Schiller „Worte des Glaubens" költeményét idézi: „Und was kein Verstand des Verständigen sieht, — Das übt in Einfalt ein kindlich Gemüth." (Döbl. hagy. III. 255.) Erősen hisz Széchenyi a földön túl egy jobb világban, az örökkévalóságban. „Nem tölti-e be — mondja már a Hitelben, — ha a természet minden egyéb csudáiról hallgatunk is, csak egy csillagos éj csendes harmóniája lelkünket édesen a legszebb reményekkel egy következendő jobb létrül s magasb emelkedésünkről ; s nem ellenkezik-e még mostani eszünkkel is, ha az egész mindenség tökéletes rendjét csudáljuk, annak elgondolása, hogy a tanútlan erény örökön örökké rejtekben maradna s minden időre szinte veszítve lenne ?" 2 A lélek halhatatlanságára következtet abból is, hogy minden ember jogosult a legnagyobb boldogságra, már pedig azt igen sokan itt a földön nem érhetik el, tehát a túlvilágon kell kárpótlásra találniok. 3 A halál félel1 Viszota Gy. Széchenyi naplói I. 619. 2 Hitel 1830. 157. 3 Zichy, Széch. nap. 580.
