Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

II. Vallásos lelkületének általános jellemvonásai

mével szemben is a világi bölcsek példája szerint Berzsenyi versét idézi: „Legyen álom, legyen biró, — Bátran megyek elébe . .. Mert ha biró: nem furdal vád, — Mert ha álom, nyugalmat ád." 1 Ezekre a végső dolgokra nézve, bár sokszor forgatja a bibliát, inkább a világi bölcsek racionalizmusát követi. De Istennek nagyságával szemben mint hívő keresztyén gyarlóságának és bűneinek tudatában mélyen megalázkodik. Vallásában ezt a teljes megalázkodást és önmegtagadást valami fenségesnek találja s ezzel okolja meg, hogy húsvéti gyónásában a legmegvetettebb olasz pap előtt sem átallotta bűneit és egész valóját feltárni.

2 1833-ban Czenken a nagy kolera utóhatása alatt írt végrendeletét is e szavakkal kezdte: „Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül s most is szívszaggatva bánok."

3 Ilyenféle szép mondása, melyet sokszor megismételt: „Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt; a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak közt alig marad egy perczünk a csendes boldog élvezetre." (Napló 1819.) Ilyen mély alázattal és hívő lélekkel fordul Istenhez naponkénti és más alkalmi imádságaiban is. Az imádság Széchenyinek életszükség és erőforrás. Naplóiban több szép imádságot találunk. „Az imádkozás — írja Naplójába — szent cselekedet, mely tettekre edz, szenvedélyeinket tisztítja s fékezi s így a léleknek azt az önállóságot és emelkedettséget szerzi meg, amely egyedül képesíti arra, hogy Istenhez fordulhasson, szine magaslatáig felszálhasson." (Napló 588.) 1821. márc. 21-én, midőn erdélyi útjára indul, a czenki sírboltba őseinek hamvaihoz megy le imádkozni és azt kéri Istentől, hogy szívét, lelkét, érzékeit minden földi salaktól tisztítsa meg s elméjét tiszta örömökkel s igazi bölcsességgel töltse be. (Sz. nap. 590.) Minden nagyobb dolgához forró imádsággal kezd. Midőn 1821. Bécsben barátjával, a kálvinista Wesselényivel éjjeli szállásra közös szobába szorul, Széchenyi engedelmet kér, hogy letérdepelve végezhesse esti imádságát, mert ezt ő már így szokta. S dicséretére válik a szenvedélyes Wesselényinek, hogy barátját megértette és épületes hosszabb elmélkedésüket azzal végezték, hogy igenis imádkozni kell és 1 Életphilosophia 176. 1. Sz. nap. 649. 2 Viszota, Sz. nap. I. 595 3 Török János, Széchenyi végrendelete. Pest 1860.