Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

(hiszen együttvoltak a tárcsái savanyuviznél és a gyűléseken is elégszer), rebellisnek mondta Feketét, aki nem a saját jószántából, hanem bécsi fogsága által megtörve s a karóba vonástól vagy más kinos és gyalázatos halálnemtől félve hagyta el igaz evang. hitét. S Fekete jellemére nézve találóan idézte Horatius szatíráját (I. 4, 85): „Hic niger est hunc tu Romane, caveto!" (Fekete gonosz ember ez, ettől, te római, óvakodjál! Serp. nap. 13. 1.. Sopr. Eht. 483). Csányi is a fenyegetésnek tulajdonítá áttérését: „Aldorth haben sie ihme mit Bethroung so zue gesezet, wie sie ihme wollen auss warten, ist er endlichen Kartollisch worten." íme igy ítéltek róla, akik közelebb állottak hozzá, nyomban áttérése után. Teljesen kizártnak is tartom, hogy hitbeli meggyőződése változott volna meg Feketének és ez vitte volna át a római egyházba, amint Hahnekamp mondja. A pozsonyi törvényszék, a száműzetés és gályarabság, Asszonyfa feldulatása, a zsaroló német sereg Rábaközben, a bécsi börtön, a bilincs, éheztetés és Róma akkori képviselőinek, Szelepcsényinek, Széchenyinek és Kollonicsnak személyisége, jelleme és egész eljárása nem olyan volt, hogy egy hazáját szerető magyar emberrel és tehetséges, képzett evang. theologussal és püspökkel a r. kath. egyházat megkedveltetni, annak hittanát és erkölcsi elveit elfogadtatni tudták volna. Mások itt az áttérés okai: a testnek a lélek felett való győzelme, a gyarló bűnös emberi természet, mely az igazságért nagyobb martirságra nem volt képes, sőt a visszaadott anyagi javakért a legszentebbet, hitét is áldozatul vetette. Nagy Lutherünk éppen a magyar Dévay Mátyásra hivatkozva hirdette: „A mi embereink bátran mennek (hitükért) a tűzbe, sőt a halálba is". (Prot. Szemle 1917. 634). S a magyar gályarabok ezt fényesen igazolták. Sajnos, hogy Fekete is volt köztük, Júdás az apostolok között. E világ szerelme ejtette meg őt, mely nagyobb volt benne az égiek után való vágyódásnál. Míg jó napokat látott, míg volt gazdag felesége, családi vagyona, mig az Ostffyak és a többi nemesek szekér