Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

mondogatta Bécsben szójátékos, élcelődő beszédeit, midőn Szenczi Fekete Istvánt ugyanott a Mozsár-kapu börtönében ugyancsak kegyetlen játékkal törekedtek eltántorítani a hitétől. Végsőig fokozott gyötrelmekkel és csábító ígéretekkel, melyek kialvó életvágyát újra-újra felélesztek, kicsikarták belőle végtére is a kínos elhatározást, hogy megtagadva múltját, egyházát és barátait, nem gondolva a szégyennel és megvetéssel, mellyel őt minden jó magyar és minden evangélikus sújtani fogja, átpártol Kollonics táborához. Ezzel nemcsak evang. egyházától pártolt el, melynek főpásztori esküvel fogadott örök hűséget, hanem megtagadta eddig vallott független, magyar hazafiságát is és az osztrák zsoldos Kollonicsnak adta el magát eszközül. Megkínzott lelke, mikor a végzetes szót kimondta, talán maga sem tudta, mit cselekszik, bűnének súlyát nem fogta fel. A szót kicsikarták szájából s azután lejtőre jutva többé nem állhatott meg. A szót a tett is követte. Földhöz tapadt testisége győzött szellemi ereje felett. Pedig mit használ az embernek, ha mind e világot megnyerné is, a leikében pedig kárt vall. Aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet. Gal. 6, 8. Mihelyt a hitehagyó Ígéretet kivették belőle, azonnal lehulltak bilincsei, szelíden, hízelgőén bántak vele, a böjtölés helyett terített asztal várta s hazájába is az út nyitva állt előtte. Kollonics az előkelő hadifoglyával diadalmasan indult Pozsony felé. Hogy Fekete mit erezett magában, midőn most a magyarok és protestánsok ádáz ellenségének meghódolva lépett ismét a hazaföldre, az örök titka maradt vergődő lelkének. A helyet, ahová hozták, a protestáns Pozsonyt, kegyetlenül szemelték ki számára. Itt állottak biráik előtt hét év előtt a gályarab lelkészek, itt Pozsonyban sínylődött börtönében hőslelkü patrónusa is, Ostffy Miklós; itt ha mutatkozni mert, hithű protestánsok szemrehányása és megvetése kisérte mindenfelé. Mint hitvalló az idézéskor nem jelent meg, de mint hitehagyó most itt volt Pozsonyban.