Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

A jezsuita napló és egy gyógyszerész bizonysága szerint Feketét még bilincsekben hozták volna Pozsonyba és Signiorani páter csak itt csikarta ki belőle az áttérési Ígéretet. De én megbízhatóbbnak tartom a kőszegi diák tudósítását, aki szerint Fekete már Bécsben adta meg magát s Pozsonyba csak az áttérési szertartás céljából hozták, amellyel tüntetni akartak. A féléves" bécsi fogság és az áttérés napja között már idő sem lett volna arra, hogy Feketét még csak itt kezdjék megpuhítani és hitszegővé tenni. Az ilyen erkölcstelen elhatározás színhelye csak az idegen Bécs lehetett, nem az ismerős hazaföld, ^nem Pozsony, ahol már e protestáns város emlékei tiltakoztak volna Fekete árulása ellen. Itt Pozsonyban értesülhetett feleségének, Czenki Éva asszonynak haláláról is, aki időközben hunyt el Kőszegen. Ezzel is egy oly kapocs szakadt el, mely a végzetes lépéstől talán még visszatarthatta volna. Pozsonyban már most mint kedves vendéget a jezsuiták székházában szállásolták el „kellő kényelemmel". Ez volt Fekete gyenge oldala: a kellő kényelem, a jó élet. E világ szeretete nagyobb volt benne az Úr háza iránt való szerelemnél. Kollonics a börtönviselt férfiúnak veresszinű világi díszmagyar ruhát csináltatott ezüst gombokkal és 100 tallérral ajándékozta meg. Erre is telt a kamara pénzéből. Azután pro forma könyveket is adtak a kezébe, hogy ismerje meg a pápákat és a szenteket. Theologiai okokat is kerestek utólag, mert az igazat csak nem lehetett a világ előtt bevallani. Mosolyognunk kell, midőn Chernél Kálmán az áttérés leírását jezsuita forrás nyomán e szavakkal kezdi: „Miután a püspök a katholikus vallás ágazataiba elegendőképen be lőn avatva ..." Régóta és jobban ismerte azokat Fekete mint maga Kollonics, aki előbb katona, máltai lovag volt s csak mint kinevezett püspök 35 éves korában tanulta utólag a theologiát. Nem theologiai tanulmányok, hanem dorbézolás között teltek a pozsonyi napok. Egy szemtanú beszéli, hogy a boldogtalan Fekete e világi boldogságtól el-