Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

a lerombolt vártemplom helyén kezdte építtetni. (Serp. 86. 90. Zsilinszky' III. 449. és Ostfiy-levtár). Ostffy Miklós, a világi patrónus dicső emléket hagyott maga után, de nem úgy Fekete, a püspök. Minő kegyetlen, lesújtó eset ez egyháztörténetünkben! K'ét nagy vidék világi nemessége, mint hőslelkű hitvédők életüket, vagyonukat teszik kockára s éppen akkor az egyházi ember, a püspök, akiért mindez történik, érdemetlennek bizonyul. Mintha Isten a nehéz időkben ezzel is próbára akarta volna tenni egyházunkat, hogy megállnak-e híveink evangelmi hitükben akkor is, ha a külső ellenségen kívül maguk közt is akad a szent ügynek árulója, az apostolok közt egy Júdás. És híveink megállották a nehéz próbát. Fekete bűnéért csak őt magát tették felelőssé; tudták, hogy a megismert és mégis megtagadott evangelmi hitigazság, mint a Szentlélek ellen való bűn száll vissza fejére s nem az elbukott püspök szánalmas alakjában, hanem a nápolyi gályákon szenvedett és elvérzett egyszerű lelkészekben látták egyházuknak méltó képviselőit. \ Ha az asszonyfai kétszeres zendülésért a felsőség már Ostffyt is így üldözte, akkor Fekete István, akinek egyházi tevékenysége idézte elő az egész háborúságot, még kevésbbé kerülhette el sorsát. Kollonics kamarai elnök már az első zendülés után 1680. jun. 17. rendeletet küldött Kőszegre s ebben szigorúan meghagyta, „hogy senki Fekete Istvánnal ne correspondeáljon". (Vár. jkv. 444. 1.) De az összeköttetés közöttük azért továbbra is megmaradt. Az augusztusi második tumultus és Fekete menekülése után azonban az ő ügyét már a kőszegiek is elveszettnek tekintették. Csak így érthető, hogy 1680. szept. 19-én Simon Jánost és a városi kamarást és jegyzőt Kollonicshoz küldöttek „Fekete István occupált jószága felkérése végett". S a küldöttek szept. 27. jelentették a tanácsban, hogy Kollonics „semmire nem resolválta magát, hanem arra hogy nem lészen a nemes városnak praejudiciumával azon jószágoknak collatiója." Ők ugyanis nem csak Feketének, hanem a vejének, Sárosy Andrásnak le-