Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

foglalt jószágát is kérték a város részére. Felmentek a követek Pozsonyból Bécsbe is s ott a polgármester közbenjárását is kérték, majd pedig az ügynek a kormánynál való sürgetését Ferenczi nevű ágensre (sollicitator) bizták. Kőszegen ekkor még ujabb foglalások is történtek. Kollonics ugyanis okt, 13. elrendelte, hogy Perennyei Bálint volt kőszegi rektornak (később szécsényi lelkész) „mint reversalisa ellen cselekvőnek mindennemű javait a kőszegi tanács lefoglalja, conscribálja s annak conscriptióját a nagyságos kamarának megküldje. De a tanács nem akarván magát ebbe immittálni, a városbiróra bizta a dolgot s emellé Csatári Mihályt, Somogyi Andrást és Kőszegi Mihályt adjungálta". (Vár. jkvek). Perennyei e szerint bizonyára Kőszegen töltötte az exiliumát s miként Fekete, a tilalom ellenére ő is egyházi cselekvényeket végzett, talán éppen Kőszegen. Míg a kamara és város ily hivatalos eljárással tárgyalta Fekete ügyeit, azalatt a szerencsétlen ember sok veszély és viszontagság között igyekezett menekülni s ismét Szászországba, előbbi pártfogóihoz kijutni. Barátait és már betegeskedni kezdő feleségét itt hagyva; Asszonyfáról Sárvári János nevű tanítóval együtt futott el s a Rábán átkelvén a Csallóköz és Pozsony felé vette útját s a Felvidéken és Felső-Ausztrián át a Morvaország határához már közel fekvő Feldsberg városáig jutott el. Itt fuvarost akartak a további utazáshoz felfogadni, akinek azonban "feltűnt az idegenek magyar ruhája és latin beszéde (más forrás szerint a kialkudott fuvardíj miatt vesztek össze) s mint gyanús, veszedelmes embereket az elöljáróságnál feljelentette. Fekete ugyan már elhagyta Feldsberg városát, de még nem messze járt társával, midőn poroszlók siettek utánok, akik letartóztatták és visszakísérték őket. Itt a származásuk és utazási céljuk felől kihallgattatván, kénytelenek voltak bevallani, hogy magyarországi ev. száműzöttek és Szászországba akartak kimenekülni. A város vakbuzgó ura, Lichtenstein herceg, magát Lipót királyt értesítette a menekülők letartóztatásáról, s erre