Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

Thököly hadai Dunántúltól még messze lévén, Ostffy nem is zárkózhatott el a felajánlott amnestia elől, annyival kevésbbé, minthogy Kollonics Lipót kamarai elnök őt Pozsonyba meg is idézte. Nagymihályi Ferenc soproni plébános és jaáki apát, a káptalani küldöttek előtt 1680. nov. 16. tett vallomásában említi, hogy Ostffy Kollonics parancsolatjára felment Pozsonyba. A plebánus Sopronban Kersnarich Mihály szenátorral (később biró és polgármester), éppen a Szent Mihály-kapu előtt levő kertjébe ment, amidőn Ostffy Miklós Wittnyédy Pál soproni prókátorral, (kinek az atyjáról szintén sok peres ügy szakadt a nyakába) egy kocsin ülve utazott Pozsony felé. A plebánus nem ismerte Ostffyt, de Kersnarich mondta neki, t ogy ő az. Francsics Ádám, Batthyány Kristóf buzgó evang. várkapitánya s ennek öccse, Francsics Zsigmond szintén Pozsonyban jártak akkor, s visszatérő utjokban Kőszegen szállván meg, Hérics Tamás megkérdezte őket hogy mi jó hirrel jöttek Pozsonyból ? Francsics Zsigmond erre röviden csak azt felelte: „Saeculorum nihil." (Adtár III. 22). Ostffyt ez alkalommal le is tartóztatták Pozsonyban s még a soproni országgyűlés idején is fogságban volt. Thököly korában a hozzá való átpártolás miatt több előkelő magyar is sínylődött börtönben, így például Illésházy György gróf, akinek felesége eljött Sopronba és sirva könyörgött az országgyűlésen a rendek előtt, hogy szabadítsák ki a férjét. (Serpilius napi.). Ostffy is az országgyűlés elé folyamodott. Kérvénye, melyben „Tisztelt Haza!" megszólítással fordul a rendekhez, megvan az Ostffy-levéltárban. (Hutter Zs közi.). Ügyét (destructio ' castelli Ostffy ac direptio bonorum) július 8-án vették fel az ország sérelmei közé. A rendek el is rendelték Ostffy javainak visszaadását s ehhez a főrendek is készséggel hozzájárultak. Még az országgyűlés folyama alatt az 1681. évi advent harmadik keddjén csakugyan ki is szabadult fogságából és „in integrum restituáltatott". így visszatérhetett ősi jószágába s nem sok idő múlva már a kenyéri plebánus ellen protestált, aki Asszonyfán a r. kath. templomot