Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

hosszú kaszák vágódnak össze a kamra közepe felé, hogy akit ide bevetnek, azt a kaszák összeaprítsák. Ostffynak azonban volt egy r. kath. nagyúri barátja (Cziráky gróf), ki titkon azt súgta fülébe, hogy ha élete kedves, csak a fal mellé húzódva menjen be a kaszaházba. Ostffy úgy is tett, a fal mellett maradt egész éjjel és énekelt. Cziráky reggel örömmel hallván az éneket, figyelmeztette a királyt Ostffy csudás szabadulására, őfelsége pedig Isten ujját látván ebben a dologban, Ostffyt nemcsak hogy szabadon bocsátotta, hanem elkobzott javait is visszaadta. Ostffy azután hazatérvén, hálából Czirákynak adta a kecskédi és cziráki birtokot. Buzgó atyáink még az Ö-graduálban is megjelölték az éneket, melyet Ostffy a kaszaházban énekelt: „Lásd meg, Uram, én igyemet". (438. sz.) A monda egyes részletei nagyon is eltérnek egymástól, de a kaszaház mindegyikben szerepel. (Néhai Porkoláb Gyula lelkész Bobán lakó édesanyjának szóbeli közlése, melyet fia jegyzett fel. Lásd még Berecz Gábor cikkét: Ostffy Miklós a kaszaházban. Luthertárs. 61. füz.). A történeti valóság pedig e mondákban csak annyi, hogy Ostffy az 5000 főnyi német sereg elől csakugyan menekülni volt kénytelen, de nem Erdélynek, hanem a Bakonynak vette útját és egyideig ezen a vidéken rejtőzött barátainál. De itt is megtalálta őt egy Pozsonyból származó és igen szép magyarsággal irott névtelen levél „egy jóakarója" aláírással, mely erősen kapacitálja Ostffyt, hogy jöjjön Pozsonyba -s onnan a császárhoz; ha megtér és meghódol, felettébb megjutalmaztatik hivatallal, címekkel és javainak visszaadásával. A levél még arra is inti Ostffyt, hogy ne Sopronmegye felé vegye útját, mert tudhatja, hogy ott kitört a pestis. Tényleg 1679—1681-ig Sopron és Pozsony megyében nagy pestis volt. Az országgyűlést is 1681. azért tartották Sopronban, mivel Pozsony vidékén a ragály még mindig nem múlt el A levél 1680. Kollonics és Széchenyi püspökök köréből, papi kézből eredhetett, akik még Ostffy áttérésére is számítotttak. (Az Ostffy levéltárból Hutter Zs. szives közlése.)