Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban

inség, éhség és a börtön kínjai csak ezután várakoztak reá. Eddig aránylag még jól folyt a dolga, sem Németországban, sem itthon nagyobb ínséget nem látott. Ezt a kisebb próbát még megállta, de sajnos, a nagyobbhoz már nem volt ereje. Szeretett jól élni, Kőszegen konfiskált javait nem tudta feledni. Bécsben, a börtöntorony nyirkos sötét falai között megértették vele: csak egy szavába kerül és újra szabad lesz és gazdag. Álmatlan kínos éjszakákon ott jár körüle a kisértő. De hát elbukhatik-e ő, a püspök, akit az Úr őrállóul helyezett Sionnak várába, akire annyiaknak szeme tekint bizalommal. A nagyokat és vezéreket százszorosan terheli a felelősség. Oh mily sok komoly intés van azokban a Lelki Nyugasztaló Órákban. „Azért aki magának láttatik állani, meglássa, hogy el ne essék." (I. Kor. 10, 12.) IX. Fekete második futása, bécsi fogsága és áttérése Pozsonyban. A győri német őrség ágyúi elől Ostffynak is, Feketének is menekülni kellett. De ez a futás az egyik hősre dicsőséget hozott, a másikra örök gyalázatot. Ostffyt a Fekete védelmében tanúsított hősies elszántsága döntötte a veszedelembe. Mint igazi „defensor fidei" fogta fel feladatát a király nevét felhasználó ellenséggel szemben. Ezért azután megnótázták, minden jószágát elvették és hajléktalanná tették. Neki is a bujdosók közé kellett menekülni, amilyenek akkor már oly nagy számmal voltak Erdélyben és Thököly zászlói alatt. Tragikus sorsa és hősies viselkedése annyira megragadta a nép lelkét, hogy — amire élesen látó protestáns népünk különben nem igen hajlandó — Ostffyról mégis egyházi mondák keltek szárnyra és élnek ma is a nép ajkán. A monda szerint Ostffy Miklós Erdélybe való menekülése előtt lova lábára a patkót megfordítva verette fel, hogy üldözőit megtévessze. Más verzió szerint pedig Lipót király elfogatta Ostffyt és Bécsben a kaszaházba vagyis olyan kinzó kamrába záratta, melynek falaiból, mint a régi szecskavágókban, nagy