Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

is voltak birtokai Mihályiban és Faradon. Csányi soproni krónikája szerint csak most augusztus havában jött el a boszuállás órája. Ez volt a „második tumultus", melynél azonban már a szervezett rendes kir. hadsereg aratott diadalt a hiányosan felszerelt nemesi önkéntesekkel szemben. Kuzmich Péter győri kanonok, előbb kőszegi, most mihályi plebánus, a vallomásában ezt a második zendülést határozottan megkülönbözteti az elsőtől. A tavaszi fegyveres felkelésről ő (távol levén tőle) semmit sem tud „hanem most utolszor, amidőn Győr felől jött őfelsége hada, akkor hallotta itt Rábaközben, hogy minden faluból bizonyos számú emberek lettének Ostffyasszonyfalvánál Fekete Istvánnak oltalmazására fegyveres kézzel, de látván az ő felségének derekas erejét, megtértének". (Adtár 10). Csányi szerint is ő felsége augusztus havában 5000 főnyi sereget küldött Rábaközbe és innen Asszonyfára. Ezek azután Ostffyt és Feketét elűzték, a kastélyt lerombolták, kifosztották és felgyújtották. A megszálló sereg három hónapig maradt ekkor Rábaközben s ennek minden eleségét felélte. (Csányi 47). A jezsuita napló szerint is a bécsi kormány Győrből a német őrséget sugárágyukkal rendelte Ostffyasszonyfára s a várkastély őrsége a túlnvomó erővel mérkőzni nem tudván, azonnal szétoszlott, a császári had pedig Ostffynak védtelenül hagyott várkastélyát földig lerombolta. (Chernél II. 117). Burius a kőszegi diák elbeszélése nyomán ehhez még hozzáteszi, hogy a kiküldött katonai hadosztály Ostffynak a várát nemcsak bevette, hanem puskaporral fel is robbantotta, a levegőbe vettette és fenekestől felforgatta. Ily módon esett áldozatul Asszonyfa régi temploma is, mely .szintén fent a várhoz épült. Ostffynak minden jószágát — mondja Burius — elvették, a felkelők közül pedig, akik ellenállottak, sokat megöltek, elfogtak, többet a pápistaságra is átkényszerítettek. (Micae 114). Forrásaink szerint az evang. nemesek Kemenesalján és Rábaközben 1680. április havától augusztusig várakozó állásban voltak s az első veszedelem elmulta 6*