Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

ha Fekete István személyéhez nyúlnának, nem vesztenek akármely dolgon is hamarabb, mint ezen, ha őtet megfognák". (Adtár III. 7. 1.) így felkészülve bizalommal várták a történendőket. És az első hirre, hogy királyi fegyveres hadak közelednek Asszonyfa felé, meg As történt a formális fegyveres felkelés 1680-ban, húsvét (ápr. 21.) táján. Idősb Deömölki András vallomása szerint „midőn hire gyütt Kemenes alá, hogy Kollonics uram ő nagysága maga népit küldi Asszonyfára Feketének megfogására, egyetértvén győri püspök urammal, úgy lett az föltámadás és az népnek concursusa Ostffyasszonyfára az segítségre fegyveres kézzel." Káldy Péter is a vathi kastélyban azt vallotta, hogy János deák nevű legény Ostffy Miklós és a püspök (Fekete) levelét hordozta falukról falukra „hogy minden ember füstönként menjen fegyveresen Asszonyfára". Szerinte lovas és gyalog volt együtt legalább 2000, ha nem több. (Adtár 9. 1.). Az így vett felhívásra Deömölki András Dömölkön félreverétte a harangokat és Sághra is átküldte egyik szolgáját „hogy verjék félre a harangot ott is a végre, hogy az németek gyünek és menjenek segítségre Fekete mellé fegyveres kézzel." Özönlöttek is azután a fegyverfogható kemenesaljiak mindenünnen dobokkal és zászlókkal. Deömölki György Felsőmesteriben azt vallotta, hogy ő nem levén otthon, a kastélyában levő dobot a két Mesteri-falubeli nemesek hatalmasul elvitték s mai napig is kinn vagyon náluk. Ennek a Deömölkinek neje Patthy Judit Sárvárról jővén hazafelé Mesteribe, szemeivel látta, hogy a sitkeiek ugyan sitkei Kovács András háza előtt dobbal, zászlóval és fegyveres kézzel állottak, az mint kérdvén ezen fátens, talám török hír vagyon, azok felelték, nem, hanem Fekete István őrzésére mennek." A szentpéteri ispán a hadnak csak egy részét látta szemeivel s az ő becslése szerint voltak hét vagy nyolcszázán. (Adtár 9. 7. 8.) Idősb Deömölki András szerint a zendülők mind kemenesaljiak voltak, más helyről valókat nem látott. A tanúvallomások szerint voltak szentmártoniak, vönöczkiek, magasiak, mesteriek, sitkeiek, hőgyésziek,