Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

csörigeiek, zsákfalvaiak, sághiak, dömölkiek stb. Káldy azt vállá, hogy Simonyiból és Merséről valók nem voltak köztük. A vezetők között, kiket a hatóság később külön nyomozott, a dömölki Noszlopi Ferenc említtetik, „aki kivont fegyveres kézzel parancsolta a kemenesaljiakat Asszonyfára Fekete őrzésére". A mesteriek felkelésében Menyhért György vasmegyei esküdt volt az „eszköz". Az első tumultus után pedig az asszonyfai Tulok Miklóst választották vajdának. (Adtár. 10. 8.) Ez a nagy buzgalom és harci készség mutatja, hogy Fekete a száműzetésből való visszatérése után is még mily kedves és féltett embere volt az evang. nemességnek. De különben ők Feketének nemcsak az egyéniségét nézték, hanem az egyházi hivatalát is. Ostffy jellemző szép szavai szerint a religio dolgának is tekintették, hogy püspöküket megvédjék, ha kell, még fegyveres kézzel is. Ez az első nagy fegyverkezés, vagy a jegyzőkönyv szerint „első tumultus" azonban most április havában csak egy álhirre történt és így szükségtelen volt. De a helyzetből érthető s a hallatszó fenyegetések is indokolttá tették, hogy a kemenesaljiak komolyan vegyék. Diószeghi István csényei plébános szavaiból derül ki a tényállás. Siklósi Zsigmond és a csöngei polgárok beszélték, „hogy midőn az ő felsége népe innét az Rábán általmentek Stájerországba, az kemenesaljaiak arra vélték, hogy Ostffyasszonyfa felé reájok mennek, akkor azon kemenesaljiak felessen összegyűltek fegyverres kézzel, várván az ő felsége népét". (Adtár 8.) Az első alkalommal tehát a katonaság nem Fekete és Ostffy ellen vonult fel, amitől már ekkor is komolyan tartottak, hanem a Rábán átkelve Stájerországnak vette útját. A fenyegető hír nem bizonyult igaznak és felesleges volt a hadi lárma. De a veszély azért még nem mult el. Fekete a felsereglett sitkeiket oly válasszal bocsátotta el Asszonyfáról, hogy menjenek vissza, hanem ha majd levele vagy embere által értesíteni fogja őket, akkor siessenek vissza Asz-