Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

Deömölki vallomása szerint Fekete némely kommissziáriusokat is várt volna „onnéd föllül", vagyis Felső-Magyarországból. Chernél is a jezsuita naplók nyomán azzal vádolja Feketét, hogy Kőszegen megmegbizottai voltak, kik a lakosságot izgatták és Thököly ügyének igyekeztek megnyerni. Kollonics és Ampringen idejében, a nemzeti és vallásszabadság teljes elnyomatásának ama gyászos évtizedében nem lett volna csuda, ha ő is Thököly eljövetelével biztatta volna híveit. Valószínű, hogy ő is az evangélikus fejedelem diadalába vetette reménységét. De politikai izgatással a kihallgatott ellenfél sem vádolja, Fekete az egyházi szolgálatot, az igehirdetést és a gyülekezetek szervezését tekintette feladatának s Kollonics püspök és a klérus éppen ezt nem tűrte. Ostffyasszonyfán már elkezdtek iskolát is építeni. Németiben lakozó Illés György azt beszélte a szanyi plebánusnak, hogy „a rábaköziek is segítséggel lesznek Asszonyfalvára az oskola megcsinálásában; Kemenesalja és Rábaköz, nemes, nemtelen és főrend, aki Luther vallásában vannak, mind egy értelemmel voltak Fekete tartásában". (Adtár III. 5. 1.) Nemcsak az önkéntes adományok érkeztek szekereken mindenfelől, hanem rendes egyházi adózással is jutalmazták Fekete fáradságát. Római katholikusok vallották, hogy „házanként szedtenek huszonöt pénzt is minden háztól neki." Fülesy Miklós egyedi plebánus is azt vallotta, hogy Feketének „az egész Rábaközben domatim szedtenek élést, az mint (Telekesi) Török Pál is (Egyed, Szentandrás és Sobor földesura) küldött egy pár ártányt és egynéhány köböl búzát". (Adtár III. 6.) Feketét ezenkívül Kőszegről is segélyezték a rokonai és barátai, így a két veje, Gömbös István és Sárosy András szentgróti prédikátor. Sibrik György jánosházai lakos vallotta, hogy ezek ketten bort szállítottak Asszonyfára hordókban. Simon János pedig Erdős János kőszegi lakos által 45 forint kölcsönt is küldött Feketének még Asszonyfán laktában, s ezt a pénzt Simonnak később Fekete Istvánné borai árából adták meg, melyet a páter jezsuiták vásároltak meg tőle. (Gömbös és Erdős vallomása, Adtár III. 7.)