Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

aljára és Rábaközbe, ahol buzgó evang. nemesi családok még nagy számmal voltak s Feketét, a száműzött püspököt magyar vendégszeretettel fogadták. Különösen Ostffy Miklós látta őt nagy szívességgel, akinek nemcsak Asszonyfán, hanem Sopron megyében Mihályiban és Faradon is voltak ősi birtokai. Fekete ezekben a falvakban elkezdett ismét prédikálni és tanítani, sőt, amint ezt összes forrásaink állítják, püspöki tisztéhez képest lelkészeket is avatott fel. így például Tamási község plebánusa 1680. évi vallomásában azt mondja, hogy Beledben, Vásárosfaluban és Vadosfán is van egy-egy prédikátor „akiket az idén szültő újonnan Fekete István, de alattomban exerceálják tiszteket, az mint Vágón is van egy." (Prot. Eht. Adattár III. 17). A jezsuta napló szerint Fekete még Kőszegre is küldött lelkészeket, de a páterek és az áttért Ujváry András városbíró ellenkezése miatt nem foglalhatták el állásukat. (Chernél II. 116.) Chernél a jezsuita naplók nyomán azt állítja, hogy Fekete a kemenesaljiak ismételt hívására ment Ostffy Miklósnak asszonyfai várába. A kőszegi diák szerint ellenben Fekete a papi és püspöki munkásságát Ostffy akarata ellenére kezdte meg. Annyi bizonyos, -hogy egyes kemenesalji pátrónusok is aggódtak Fekete és az evangélikusok sorsa miatt. Az öreg Deömölki András nemesdömölki birtokosról például, aki minden tartózkodás nélkül tesz vallomást a vizsgáló biztosok előtt, azt mondja a jegyzőkönyv: „Ezen fátens kétszer vagy ötször is felment Ostffyasszonyfalvára, kérte és reménkedett is Fekete Istvánnak, hogy mutassa ki, micsoda securitással gyütt és micsoda levelei vadnak, az kik mellett kigyött, azokat pareálja vagy hogy mutassa meg, de semmit ki nem vehetett tüle, mentvén azzal magát, hogy némely commissáriusokat vár onnéd fölül, az minthogy ezen intésit gróf Draskovich Miklós uram ő nagysága parancsolatjából cselekedte és vitte végben." (Adattár III. 5). Csányi krónikája szerint pedig Fekete azzal áltatta a népet, hogy van irása és senki sem titlthatja meg egyházi működését (47. 1.)