Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott híveit

kozott volna oda vissza, ahol csak égető szégyen és megvetés várakozott reá. 1681. márc. 30-án volt az áttérés, a tisztújítás pedig a városokban Szent György napján (ápr. 24) szokott lenni évenként, tehát sietni kellett az utazással. Fekete a virágvasárnapi parádé után már nem sokat kocsikázhatott Pozsonyban a prímás és Kollonics hintóján. Útra kellett készülni. A jó Csányi, soproni polgár, ki felettébb felháborodott püspökének esetén, kőszegi útját is feljegyezte krónikájába: „Und haben Ihme die Kartollischen auffs Statlichste ein ung. weltliches Kleidt lassen machen und mit Muschkatierer von Presburg nach Günss auff einen Landtgutschy wagen lassen fieren und am S. Georgen Tag aldort zu einen Kartollischen Stathrichter die Ung. Kammer mith ganzen Gewalt wollen einsezen, vorher ist er ihr Evangellischer herr Pfahrer und zugleich Bischoff gewest, iezt aber solt er ihr Stathrichter werten". (Csányi krón. 50). Fekete Sopronnak vette az útját s talán már itteni szállásán felismerték. Azért tud róla Csányi mindent ilyen jól. A fegyveres muskatérosok Feketét, mint a kamara emberét, azért kisérték, hogy bántódása ne legyen útközben, de talán attól is féltek, hogy a jó fogás utólag még kisiklik a kezükből. Fekete megérkezvén Kőszegre, a jezsuiták rendházában kapott szállást. Hova is szállhatott volna méltóbb helyre. A polgárok alig adtak volna neki helyet. A jezsuitáké volt 1675 óta Fekete egykori lakása, a magyar evang. paplak, tehát ismerős helyre érkezett. A falak itt azóta nem változtak meg annyira, mint Fekete, a régi gazdájok. Amíg csak száműzetésekor elkobzott javait vissza nem kapta, Fekete a jezsuiták szívesen látott vendége volt. A nagy árulásból ennek a költsége is kitellett és Kollonics volt a fizető gazda. Hogy a régi ismerősök, a hivek, rokonok és barátok milyen arccal fogadhatták Kőszegen, azt el lehet gondolni. Ők megtartották, amit Fekete nekik hűségről, becsületről prédikált; evang. hitükben, magyar hazafiságukban a gyászos évtizedben is minden fénye-