Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott híveit

getés és kísértés ellenére megmaradtak, hanem papjok és püspökük esküjét szegte, gyáva volt, elbukott. Fekete csak szemlesütve, vagy elvetemült daccal állhatott a kőszegiek elé. Egy lélek azonban, ki hozzá közelebb állt, akivel itt Kőszegen kötötte össze életsorsát, aki vele járt a külföldi száműzetésben s majd az asszonyfai és rábaközi bujdosásban is, már nem fogadta őt. Felesége, a szegény Czenki Éva asszony már nem élt. Férjének második futása után. hamarosan elhalt, a nagy szégyent már nem érte meg. No de Fekete ezen is hamar megvigasztalódik, második asszonyt keres, az idős helyett fiatalt és ismét gazdagot, Életben volt azonban két mostoha lánya, Csór Judit és Erzsébet s két veje, Gömbös István, tekintélyes kőszegi polgár és Sárosy András, előbb kőszegi rektor, most a szentgróti őrsereg prédikátora. Gömbössel az anyagi ügyek hamar érintkezésbe hozták Feketét. Rendezni kellett a feleségéről maradt hagyatékot. Konfiskált javait Kollonics hamar visszarendelte és már április 24-én szerződésileg egyezkedett vejével. Gömbös nemcsak a felesége, hanem mint meghatalmazott, sógornője, Sárosy Andrásné nevében is szerződött. Az elhalt Feketéné asszonynak állítólag férjével együtt szerzett jószágáról volt szó, melyet Csór Judit és Erzsébet mostoha atyjuknak, Feketének engedtek át. A szerződés szerint Fekete azt vállá, hogy neki Németországban is van néhány száz tallér követelése (pedig csak adósságot hagyott künn maga után) és ebből, ha megkapja, Sárosynénak is ígért 100 tallért. Az alku oly szigorú volt, hogy a szerződésszegőnek 100 arany kötbért (vinculum) kellett volna fizetni. De Sárosy a szerződésnek felesége nevében a szentgróti sereg és tisztviselők hivatalos átiratával mégis már július 1-én ellenmondott és „felesége jószágának abalienatiójától Fekete István uramat inhibeálta." Sárosy azóta Feketét még jobban megvetette és vele „ujjat vont". (Vár, jkv. 1681. 15. 1.) Pedig Feketét, aki mint a hatalom embere tért vissza Kőszegre, ekkor már nagy tisztesség érte és a