Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott híveit

az ilyeneket az utódokra való tekintettel, hogy annál jobban kikerülhessék az ördög köteleit és hálóit." (Micae 115. és 116). Nem a'theológia szülte ezt az áttérést, hanem a test és a vér. Jól mondta Csányi, a soproni krónikás hegymester természetes józan eszével és egyszerű bibliás gondolkodásával: „Aber das Fleisch ist zu schwach gewest." Egyházunknak, az evang. tannak ezt a bukást betudni, miként az ellenség tette, nem lehetSőt éppen az teszi Fekete vétkét oly súlyossá, valósággal a Szentlélek ellen való bűnné, hogy mint a szentíráson alapuló hitünknek őre és ismerője, jobb meggyőződése ellenére tagadta meg az igazságot. Csúfos példája a mi hű népünket nem is tántorította meg egy percre sem. „Ő tudja mit cselekszik, ő felel érte Istennek" — ez volt a felelet. A megvetést szánalom válta fel s Isten irgalmát kérték számára. A buzgó, lelkes Wittnyédy mennyi hévvel tolta a tehetséges ifjűt a püspöki székbe. De ez esetben nem volt meg benne a lelkek ismeretének karizmája. Jó, hogy ezt a nagy csalódást meg nem érte. És Feketével sem a puszta szerénység mondatta megválasztásakor: „In me enim revera non sunt ea dona, quae multi praesupponunt". (Bennem valóban nincsenek meg azok az adományok, amelyeket sokan feltételeznek. Adtár V. 60). X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott biveit. Kollonicsnak nem volt elég, hogy Feketével Pozsonyban ezt a templomi színjátékot rendezte, hanem — hogy a botrány még nagyobb legyen — igazi jezsuita lélekkel azt eszelte ki, hogy a hitehagyott püspököt a nagy árulás és gyalázat után előbbi hívei közé városbírónak erőszakolja be Kőszegre. Kegyetlen dolog volt ez Fekete ellen is. A nyomorult ember, gonosz játékaik vak eszköze ezt nem érdemelte meg tőlük. Feketének a konfiskált jószágai ugyan Kőszegen voltak, de nem tehetjük fel, hogy ezek miatt kíván-