Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

I. Származása és tanuló évei Szenczen, Kassán és Wittenbergben

pozsonyi polgár is beszélt vele ez ügyben. De Wittnyédy dec. 30. írja Sárosy püspöknek, hogy Wittenbergben már két alumnusa van, Eperjesen pedig egy. „Kegyelmed maga Ítéletire hagyom — írja — egy nemes ember, mint én, cselekedhetik-e többet, mind azon által, ha Kegyelmed más patrónust nekik nem talál és isten boraim eladásához szerencsét adna, két esztendőre mindenikének ötven-ötven tallért adnék, semmi obligatiót nem kívánván tőlük, hanem hogy az én dispositiómból szolgálnának az istennek anyaszentegyházának." (Payr, Eht. Emi. 228). A szenczi lelkész ajánlottjai között volt már bizonyára Fekete. István is. Wittnyédy őt ezóta ismeri. De neki a levél szerint még várnia kellett volna. Időközben azonban Szentkirályi Sebestyén személyében más patrónust talált s igy már a következő ősszel kimehetett Wittenbergbe. Itt ugyanis 1658. szept. 28. irta nevét az egyetem albumába Sennert Mihály prorektor igazgatósága idejében. Wittenbergnek akkor Calov Ábrahám orthodox theologus, a kiváló dogmatikus volt legnagyobb tekintélye, aki hazai egyházunk iránt is érdeklődött, Pomarius Sámuelt Eperjesre például ő küldötte hozzánk. Mellette még Deutschmann, Kirchmayer és Quenstedt voltak a kiválóbb wittenbergi tanárok. Ezeknek hatása alatt Fekete is, miként későbbi iratai mutatják, a XVII. század hagyományos hithű theologiájának volt a követője. (Bartholom. Memoria Ung. in Viteberg.) A magyarországi ifjak közül Wittenbergben találta Fekete az eperjesi Beyer Jánost, aki mint magister már sok disputáción elnökölt. Itt volt a Selmecbányái Hellenbach János is, a későbbi orvos, ki családjának a báróságot is megszerezte. Itt volt a pozsonyszentgyörgyi Galli János Kristóf, a későbbi harkai lelkész, a szepesbélai Erythraeus János, a három soproni ifjú: Föggler János, Rosner Mátyás és Fridelius János, a németujvári Unger Mihály és a szakonyi születésű Ensel János, Wittnyédy alumnusa, később Fekete kollegája Kőszegen. Ezeknek majd mindegyike adott ki Wittenbergben akkori szokás szerint egy-egy dis-