Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

I. Származása és tanuló évei Szenczen, Kassán és Wittenbergben

putatiót vagy dissertatiót (Szabó K. Rmk. III. 2039— 2149. sz.) Feketétől azonban nem ismerünk ilyent. Ő legfeljebb mások művei elé irt üdvözlő verseket, mint például Unger Mihály phil. exercitatiója elé egy nyolc soros latin verset. (Fabó, Mon. IV. 337.) És Wittnyédy István feleségének, Rädel Zsuzsannának halálára Ensel és Unger társaságában egy gyászverset. (Epicedium, Wittenb. 1660. Szabó K. III. 2121.) E versből is látjuk, hogy Feketének már ekkor nem csak a dunántúli ifjakkal, hanem Wittnyédy István soproni ügyvéddel is közelebbi ismeretsége volt. Ez egyengette útját Dunántúlra. Wittnyédy valószínűleg már Kassán is segélyezte őt. Volt egy másik alumnusa is, az árvamegyei, dobrai születésű Fabricius János, aki szintén Kassán tanult, mint Fekete. (Payr, Eht. Emi. 232.) Wittenbergből 1661-ben jött vissza Fekete, tehát három évet töltött külföldön. 1661. február 2-án még Wittenbergben írt emlékverset Günther Dávid theologus albumába. (Iglói főgimn. kvtára.) Kassára patrónusai körébe tért vissza, de egyelőre nem volt hivatala, a mint ezt barátjának Ensel Jánosnak és Wittnyédy Istvánnak is megírta. Ez utóbbinál az év végén maga ajánlkozott a szolgálatra és Wittnyédy nyomban kapott is a jó alkalmon. 1661. dec. 31-én kelt válaszában szívélyes hangon bizalommal hivja meg Feketét Kőszegre „mivel Kassán nincs occupatiója és módja miképen az istentől adott talentomit hasznosan másokkal közölhesse." Wittnyédy ugyanekkor Kiss Ádám kassai lelkésznek is írt, kérve őt, hogy Szentkirályi Sebestyénnél és a kassai tanácsnál, akiknek Fekete lekötelezve volt, eszközölje ki elbocsátását. Valóban dicséretes és őseink egyetemes papságára nézve jellemző, hogy ez a buzgó prókátor, mikor a mágnások seregestül hagyták el egyházunkat hűtlenül, mennyire szivén viselte nemcsak a soproni, hanem a kőszegi, sőt az eperjesi iskolák ügyét is. Szintén december 31-én írja Kiss Ádámnak: „Majd csak nem utolsó exterminiumra jutunk ennyi persecutio között adversariusaink miatt. Nekik pedig jobban nem is