Payr Sándor: Mi volt egyházi énekeink között az ária? Adatok a magyar egyházi zene történetéhez. Sopron 1932. (Különlenyomat az Evangélikus Népiskola XXXVII. évfolyamából)

azon äz embertelenségen, hogy Rómában Szent Péter templomában is női szoprán hangok helyett kasztrált férfiak énekelnek kappanhangon. Erősen támadja e miatt a pápai udvart: „Vájjon az isteni hatalmak könnyebben engesztelődnek, ha ilyféle tollatlan kappan intonálja szavát, mint mikor egy szegény kakas vagy égy szerény csirke énekli el természetes cantusát?" (Döblingi hagy. III. 760). A XIX. században is úgy a városi nagyobb, mint a vidéki kisebb gyülekezetekben találunk még áriákat. Különösen a reformáció háromszázados ünnepére 1817-ben írtak ismét köítők és zenészek kantátokat s ezekben áriákat. Trencsénben Zubek esperes Zsarnovizsky káplánnal énekelt az ünnepen kantátát, amelyben az árián kívül bizonyára volt recitativo és kórus is. Sopronban Artner Terézia, a kiváló költőnő, 1817-ben Mozart zenéjére írt kantátát, melyben az áriákat Hoch Lipót színigazgató énekelte. A hatalmas ének- és zenekart Seybold István orgonista vezette. Az éneket az orgonán kívül a katonai és városi zenekar is kísérte. Gamauf Jozefa, a lelkész leánya, Mozartnak egy kiváló hangversenyét adta elő orgonán. Az énekkarban résztvett a költőnő unakonővére. Torkos Sámuelné Artner Amália és Benedek András soproni orvos (Benedek Lajos táborszernagy atyja). A kantáta szövegét nyomtatásban is kiadták. A soproniak számára később Petz Lipót, a tudós lelkész és tanár, írt áriákat és kantátákat. Költeményei között is (Gedichte, Oedenburg 1847) I. Ferenc király születésnapjára és gyászünnepére (1825, 1835) írt kantátákat találunk. Petz Lipót 1838-ban és 1839-ben a régi Soproni Zeneegyesület hangversenyeire is írt kantátákat kórus, recitativo, ária, zenés könyörgés és záró karének alkotórészekkel. Pozsonyban a reformáció jubileumára 1817-ben Gross János tanár írt kantátaszövegeket, melyeket Struck Pál, a svéd zeneakadémia tagja, zenésített meg. Volt benne ária, recitativo, magán-, kettős- és karének. Szintén Pozsonyban 1839-ben az orgonaavatáskor Bach Sebestyén reformációi kantátáját adta elő az evangélikus templomban a róm.-kath. székesegyházi énekkar Kumlik József vezetése alatt Erba-Odescalchi művésznő közreműködésével. Luther születése ncgvszázados évfordulóján, 1883-ban ismét a róm.-kath. énekkar énekelt Thiard-Laforest József székesegyházi karmester vezetése alatt egy kantátát. Ez utóbbi jeles művész a pozsonyi evangélikus énekkar számára két vegyeskart is komponált. Az egyikben az ,,Erős vár^ motívumait használta fel igen ügyesen. Akkor még Szent Márton templomának karmestere sem riadt vissza Luther énekétől (Schmidt K. J. i. m. 161. 1.). Eperjesen 1836-ban Kolbenheyer Mór lelkész beiktatásakor énekeltek kantátát (Eperjes, 1836). Kantáták keretében áriákat csak a nagyobb városi gyülekezetekben énekeltek. Vidéken a falvakban a kántorok csak temetéseken énekelték az úgynevezett áriákat és pedig a fentebb jelzett lényeges változtatásokkal. Ezekben a szöveg, nem a dallam, volt az új és a fontos. A zenekíséret pedig teljesen elmaradt, mert ezt az újmódi, falusi áriát csak maga a kántor énekelte mint magánénekes. Mikor halott érkezett, a szegény jó kántor még éjjeli órákon is a mécses mellett ott vesződött a 6—8 strőfás áriaszöveggel, amelyhez dallamot