Payr Sándor: Mi volt egyházi énekeink között az ária? Adatok a magyar egyházi zene történetéhez. Sopron 1932. (Különlenyomat az Evangélikus Népiskola XXXVII. évfolyamából)

Ilyen magyar áriá^ írt a pápai evangélikus templom felavatására 1786. nov. 1-ére a jeles énekíró, Szakonyi József pápai lelkész. Kezdő versszaka: Vesd le, Pápa, a gyászruhát, Dicsérd mennynek, földnek urát. Örvendezz és tapsolj, Halleiuját gondolj, Angyali verset szólj. Dallama nincs jelezve s régi koráikönyveinkben sem találtam meg ennek versmértékét. De bizonyára Szakonyi is az Ó-graduálból vette a dallamot. Különösen temetésekre szoktak lelkészek és tanítók áriákat írni. 4—8 strófás versek voltak ezek valamelyik szebb egyházi daliám versmértékére. A kántor egymaga énekelte ezeket végig. És megmaradtak az áriák mellett a szokásos régi verses búcsúztatók is, jóllehet Szeniczei Bárány János dunántúli püspök Egyházi Rendeléseiben már 1756-ban inté a híveket: „Ne terheljék búcsúztatókkal a tanítókat, mert ezekben sok híjában valóság és illetlen dicséretek szoktak előfordulni, amelyek félő, hogy a dicséretnek, melyet az ítélet napján a Krisztustól várhatnánk, nagy meghomályosítására fognak szolgálni." Az áriák ellen azonban, melyek már csak rövid voltuk miatt sem eshettek ilyen túlzásokba, Bárány sem szólott. Perlaky Dávid nemesdömölki esperes-lelkész halálára 1802-ben Hrabovszky György kíssómlói lelkész két áriát is írt. A nyomtatott füzet ezeket kifejezetten áriáknak mondja. Mindkettőnek nótája: Mit bízik e világ ő dicsőségében. Az első, melyet a siralmas háznál énekelt a kántor, hét versszakból, a második pedig, melyet a kriptába helyezés után énekelt, négy versszakból áll. Közben két halotti beszéd volt a paplakon és a templomban (Bachich István nemeskéri és Gödör György uraiújfalui lelkészé) és Zigán János kemeneshögyészi lelkész igen hosszú (32 nyomtatott oldal) verses búcsúztatót is olvasott. Egy „Szent Ifjoncz" (Sikos István vagy Szűcs István) pedig hexameterekben és rímes versekben írt elegiát is szavalt. Mind ezek egy vaskos füzetben jelentek meg (Veszprém, 1802). Szabolcsi Bence mint nálunk ís feltűnt kuriózumot említi, hogy a XVIII. században Európaszerte kedvelt kasztrált énekesek nálunk is szerepeltek 1758-ban gróf Károlyi Ferenc generális temetésén. A holttestet Nagykárolvból Kaplyonba vitték s ennek verses leírásában olvashatjuk: A herélt Kántorok zengő musikákkal Viszik a megholtat szomorú nótákkal. (A 18. sz. kolleg. zenéje 89. 1.) Esterházy Pál herceg is 1707-ben két ilyen szerencsétlen kasztrált fiút taníttatott énekelni Kismartonban. És az ottani anyakönyvben 1712-ben Rupcrcht György és 1737ben Knebart Pál mint „castratus musicus" említtetnek (Csatkai E.: Kismarton zenetört. 8. 1.). Széchenyi István nagyon megbotránkozott