Payr Sándor: Mi volt egyházi énekeink között az ária? Adatok a magyar egyházi zene történetéhez. Sopron 1932. (Különlenyomat az Evangélikus Népiskola XXXVII. évfolyamából)

schau, 1791), És Seybold István soproni orgonista már IL József türelmi rendeletének alkalmából kantátát adatott elő, melynek szövege nyomtatásban is megjelent: Cantate, welche ín dem Evang. * Bethhause zu Oedenburg den 19, Märzmonath 1782. (a császár nevenapján) musikalisch abgesungen wurde. Gedruckt bei Joh, Jos, Siess 4. r, 4, 1, A kantátákban az árián és recitativón, mint magánéneken kívül volt énekkar (chorus), orgonajáték s fuvó- és vonószenekar is. De ilyen művészi keretben csak nagyobb városokban kerültek előadásra az áriák, A magyarban az iskolai drámákkal kapcsolatban találunk először nyomtatásban is megjelent áriákat, így például az 1749-ben (Győrött) megjelent „Megsértődött ártatlanság" című magyar iskolai dráma is áriákra és recitátumokra oszlik (Szatmári M, P, H. 1930. április 20). Csokonai Mihály drámáiban és Pálóczi Horváth Ádám hangjegyes „Ötödfélszáz Énekek" című gyűjteményében is vannak áriák, Guzmics Izidor bakonybéli apát is 1828-ban áriákkal írt drámát, melyet a soproni ifjúság előadott és Kis János evangélikus püspöknek is igen megtetszett (Kazinczy és Guzmics levelezése, 146, 1.). Az iskolai drámákban a lassú, komoly áriák mellett ott volt a gyorsabb, vidám Allegro is. „Ária lett az Allegróból , , , Ária után kaptam Allegróra" — írja Cs, Poóts András Ifjúi Verseiben (Pozsony, 1791), Szerelemhegyi András 1794-ben verbunkos nótára ír víg áriát: „Élek újra, napom derült". Tóth István „Áriák éá Dallok" című kéziratában gyűjtött össze magyar áriákat (Kolozsvár, 1832—43. Lásd: Szabolcsi B, A 18, sz. magyar kollégiumi zenéje 60, 61—87). Egyházi használatra is írtak a zenéhez és verseléshez értő lelkészeint és kántoraink magyar áriákat. De zeneszerzésre, új dallamok készítésére ők már nem mertek vállalkozni, Tehát „ária" néven csak verses szöveget írtak s ehhez az „Ó-graduál" (Zengedező Menynyei Kar) valamelyik szebb és élénkebb dallamát választották. így azután az ária el is vesztette eddigi lényeges sajátságát: a művészi külön dallamot. Az ily későbbi magyar áriákban csak a vers, a szöveg volt új, a dallam nem. Megmaradt azonban az a sajátsága, hogy az ilyen újféle áriát is magánénekes, rendszerint a kántor egymaga énekelte, Verseghy is már 1780-ban kimondta: „Sokkal tanácsosabb ' verseket Áriára, mint Áriát versekre szerezni" (Szabolcsi B. i. m. 11. 1.). , Ilyen áriát írt (recitativóval és kórussal) Mária Terézia halálára 1780-ban Perlaky Gábor püspök. NemesdÖmölkőn énekelték. Az „Evangélikus Népiskola" 1903. évfolyamában közöltem. Ugyanez a Perlaky Gábor 1781. február 6-án „egy gyászos áriát" küldött Bajza Pálnak, gróf Zichy Miklós várpalotai számtartójának, aki előbb Bókodon és Nemesdömölkön volt tanító. „Keresse ki a Graduálban — írja a püspök —, hogy melyik nótára megy s azután feleségével együtt betanulván, mikor a nagyságos gróf úrnak jó kedve lesz, énekeljék el neki, mint magyar fitól küldetett szives kesergést." Akkor még Zichy gróf is meghallgatta volna a lutheránus áriát?! (Payr S.: A Perlakyak négyszázados ároni háza. 41. 1,),