Payr Sándor: Mi volt egyházi énekeink között az ária? Adatok a magyar egyházi zene történetéhez. Sopron 1932. (Különlenyomat az Evangélikus Népiskola XXXVII. évfolyamából)

1613. május 17-én készített Hódászi Lukács debreceni püspök-lelkész halálára és „Lukács pap éneke" címen maradt fenn a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár Sináy-féle kéziratában. Révész Kálmán kassai lelkész közölte a Magyar Szó 1903. jún. 4,-i számában. Ennek a gyönyörű dallama is fennmaradt. Fabó Bertalan közli „A magyar népdal zenei fejlődése" című művében. Lukács pap kesergő énekéből itt csak az 1. és 21. versszakot közlöm: 1. így sír a fejér hattyú Meander vize partján, Mikor kesergi magát halálának végső napján, így zokog a szép gerlice özvegységében aszu-fán Szerelmes társa halálán, 21. Debreczennek utcái sírjatok sorsotokon, Szemetek ékességi nem járnak már utczátokon, Már egy jövevény se kérdi, hogy ha Lukács pap otthon És ha egészségben vagyon? A gyászos évtized (1671—1681) után a soproni és pozsonyi fa-' templomokban már énekeltek áriákat., A soproni Starck János 1689. évi kótáskönyvében (Tabulatur) már nyolc egyházi és világi ária van, valamint herceg Esterházy Pál 1690. évi hang jegyes gyűjteményében is vannak áriák. Olyan jeles soproni zenészek, mint Wohlmuth János orgonista és zenetanító, valamint a messze földön híres énekes és lantjátékos, Balduin Dorottya, Serpilius János soproni városbíró felesége, bizonyára áriákat is énekeltek a templomban. És a pozsonyi jeles kántorcsaládból való Capricomus Keresztély (Sámuel fia), midőn soproni látogatása alkalmával, 1688. augusztus 14- és 15-én az evangélikus imaház kórusán énekelt, bizonyára magánénekkel, áriával mutatta be a művészetét. Kusser és Capricomus zeneszerzeményeit még 1718-ban is használták a pozsonyiak. (Schmidt K. J. i. m. 134., 144. és Wohlmuth J. naplója 1688.) Gründler Gottlieb soproni tanár és kántor zeneszerzeményét, melyet 1717-ben a reformáció jubileumára és Dobner .Nándor polgármester versére? („Wie alt ist Luthers Lehr?") írt, Gamauf Teofil történetíró, aki zeneértő volt, egyenesen áriának mondja, bár a templomban az énekkar adta elő. A pozsonyi egyház 1742. évi zenei inventáriuma 19 Kopp-féle ária hangjegyeit említi. És később is ezek az áriák vagy külön, vagy pedig mint a kantáták alkotó részei fordulnak elő. Torkos József, a jeles győri, majd soproni lelkész, 1761 és 1765 között német nyelven három Trauer-Cantatét írt Izabella főhercegnőnek, II. József trónörökös nejének, és más főhercegek halálára (Petrik, Bibi. III. 657). Pozsonyban is, midőn 1776-ban a fatemplom helyébe új kőtemplomot építettek, a felavató ünnepélyen Ríbini János és Döbay György lelkészek prédikációja után külön e célra komponált kantátát (Musikalische Cantate) adtak elő. S e kantáták főrészei mindig az áriák voltak (Schmidt K, J. 143. 1.). Német áriákat énekeltek a selmeci és gőlnicbányai evangélikus templomban is 1791. május 1-én, a vallásszabadság ünnepén (Arien, Ka-