Payr Sándor: Egyházi beszéd. Sopron 1891.

Jézus sir, oh népem, nézzd e drága könyet, Melyet fájó szívből az Úr hullat érted! Oh ha szenvedőt látsz, állj meg te is sirva, A részvét az eget néked is megnyitja. Ker. Hivek, Testvérek az Urban! Egy szent czól és egy különös alkalom gyűjtött össze bennünket ez évben is e helyen, szórványunknak ezen csendes házi istenitisztele­tén.*) A mi mai nap az embereket a gyülekezésre, társulásra és egyesülésre birja, az rendszerint , anyagi érdek, földi haszon. Annál tiszteletre méltóbb ezen mi évenkinti kisded gyülekezetünk, a melyet mindenkor önzetlen, nemes és szent czél vezérel, nevezetesen: Istennek, a legmagasabb szellemi lénynek tisztelete és imádása, magunknak pedig nem anyagi, de szellemi épülése, gyarapodása. Es a mi bennünket ezen szent czélra évenként összegyűjt és még különösebben összetart, ez a ker. testvériességnek és az evang. hitközösségnek érzete. Sokan a ker. vallás hátrányaképen említik, hogy ebben különböző egyházak és kisebb felekezetek vannak. De másfelől ezen tagoltságnak megvan azon erkölcsi haszna, hogy az egy nyájhoz tartozók jobban ismerik, jobban szeretik, jobban érdeklik egymást. Kisebb körben az összetartozás érzete, szeretet, részvét, barátság min­dig nagyobb. Míg oda künn a nagy világvásárban, a hol csak oly ritkán köszönti ismerős az ismerőst, az egyes lélek hányszor áll egye­dül, elhagyottan, vigasztalan! Mi is tehát, különböző sorsú és különböző vidéken lakó tagjai egyházunknak, ezen elszórtságunk mellett is összejöttünk, hogy egyfelől kifejezést adjunk összetartozandóságiink érzetének, másfelől pedig hogy lerójuk egyszersmind Isten iránt való tartozásunknak nagy adóját. Ha ismerősök, barátok és hittestvérek csak egy hosszú év után köszöntik újra egymást, oh akkor annyit tudna mondani a szív, mert hiszen egy esztendőnek annyi az öröme és annyi a bánata, melyet *) Pelső-Rajk vidékén Böjtös János p. szt. lászlói lelkész úr buzgalma évek­kel ezelőtt egy ev. szórványkört teremtett, melynek rendes évi találkozója volt eddig a Bakóék vendégszerető házánál tartott házi istenitisztelet. A rokonok óhajtására ez évben a szerző tartotta ezen egyházi beszédet, mely mintegy igénytelen családi emlékképen Bakó Gfyula úr szivességéből lát ez alakban napvilágot. P. S.

Next

/
Thumbnails
Contents