Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.

IV. Az Ágostai Hitvallás az elnyomatás és a pietizmus korában.

terének, Hutter Lénárdnak dogmatikai kompendiumát is lefordította és kiadta: «Az szentirásbeli hitünk ágainak rövid összeveszedése.) (Csepreg 1635. 4. r. 225. 1.) Szigorúan az Ágostai Hitvallás alapján áll ez is. «Az mi böcsületes Consistoriumunk censurája alá adva» jelent meg kérdések­ben és feleletekben jó magyarsággal. 42 Pázmány és az ellenreformáció korából tehát az Ágostai Hitvallásnak kéziratban egy, nyomtatásban pedig két magyar fordítása maradt reánk. Az evangélikusoknak ez volt az összetartó hitvallása és hitvitáikban is úgy a r. katholikusokkal, mint a reformátusokkal szemben ezt vet­ték alapul. Az irenikus ós uniói törekvések, melyeket az Augusztánára hivatkozva kezdeményeztek, nem vezettek célra. IV. Az Ágostai Hitvallás az elnyomatás és a pietízmus korában. Evangélikus eleink az Ágostai Hitvallásról nevezték magokat egyházközségeink szervezkedése óta. így nevezte őket az ellenfél is, Pázmány és társai. De a bécsi béke­kötést megerősítő 1608. évi törvénycikk még csak «evan­gelica Confessiónak» nevezi a protestánsok vallását; a két hitvallást (Augustana, Helvetica) a nevén nem nevezi, bár ezt a két felekezetet érti, midőn kimondja az 1. §-ban: «sua cujusque Religio et r Confessio» ós a 2-ikban: «quaeli­bet religio suae professionis Superiores seu Superinten­dentes habeat». A nádorválasztásról intézkedő 3-ik törvény­cikk pedig a protestáns jelölteket «Evangelicae Confessionis personae» néven nevezi. A magyar törvénykönyvben itt fordul elő ez az elnevezés Evangelica Confessio» először. 43 Közjogi és felekezetközi szempontból igen fontos volt a linci békekötést megerősítő 1647. évi országgyűlés, mely a 6. 8. és 9. törvénycikkekben ismételten is «ágostai és helvét hitvallású evangélikusokról) szól. Törvényköny­veinkben itt történik ez először, mint már Ribini, Warga *s. Payr S. A dunántúli ev. ehkerülel Lört. 766. 839. 1. 45 Csecsetka S. Magyarhoni evang. egyházjogtan. Pozsony 1888. I. k. 97. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents