Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
IV. Az Ágostai Hitvallás az elnyomatás és a pietizmus korában.
Lajos és Csecsetka Sámuel is jelezte. Ekkor került be az Ágostai Hitvallás» neve törvénykönyvünkbe és ezóta jogos és törvényes neve egyházunknak az << ágostai hitvallású evangélikus». Ennek az országgyűlésnek okleveleiben említtetnek a protestánsok «evangélikus rencb (Status Evangelicus) neve alatt. A törvény eredeti latin szövege megvan már a História Diplom. Evang. kötetében s Csecsetka és Zsilinszky műveiben. 44 Alighogy egyházunk ezt az «ág. hitv. evang.» közjogi nevét s vele a szélesebb körű vallásszabadságot megkapta, egy furfangos r. kath. főpap hamarosan az új névből, egyházunknak az Ág. Hitvalláshoz való viszonyából kovácsolt fegyvert ellenünk felekezeti hűtlenség címén. Bársony György nagyváradi c. püspök és szepesi prépost Kassán 1671. adta ki «Veritas toti mundo declarata> című hírhedt munkáját, amely hamis vádirat nyitánya lett irodalmi téren a gyászos évtized embertelenségeinek. 45 Felvette és közli ezt, mint jellemző jezsuita szellemű művet a História Diplom, de Statu Rel. Ev. in Hung. névtelen írója és kiadója is (Okolicsányi Pál és Hamel Bruyninx holland követ) Pósaházi János sárospataki tanár, feleletével. (Halberstadt, 1710. Appendix 142—152. 1.) Bársony püspök ebben a művében három argumentummal (még a Donatio Constantini hamis oklevelével is) bizonyítja, hogy «a császár» nem köteles Magyarországban megtűrni a lutheránus és kálvinista szektát. A 3-ik argumentum ez: feltéve, de meg nem engedve, hogy a lutheránusokat és kálvinistákat meg kellene tűrni, ez csak annyiban volna kötelező, amennyiben a kálvinisták a Helvét, a lutheránusok pedig az Ágostai Hitvallást követik, mert a javukra hozott törvénycikkek csak ágostai és helvét hitvallásuakról szólanak. Ámde ezek nem követik a két hitvallást, tehát sem a lutheránusokat, sem a kálvinistákat nem kell megtűrni Magyarországban. Íme, így avatkozott bele Róma még a hitvallási hűség kérdésébe is. A lutheránusokat megvádolja, hogy lényeges dolgokban, a X-ik artikulusban. az urvacsorai tanban eltérnek az il Hist. Diplom. 44—49. 1. és Appendix 9—86. 1. Csecsetka i. m. III. k. 939. 1. Warga L. Ker. Ehtört. II. 312. Zsilinszky, A linci békekötés 448. 450. 457. « Szabó K. Régi Magyar Könyvtár II. k. 1269. sz. (12. rétű 24 lap.)
