Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
II. Elhajlás az eredeti Hitvallástól. A Variata, az Interimek és a Corpus Doctrinae Philippicum; a kryptokalvinizmus és a Formula Concordiae Magyarországban.
hit és hitvallás kérdései itt a pannóniai kultúra őstelevényében sokkal intenzivebb módon és sokkal gyakoribb esetekben váltak személyes életüggyé, mint az akkori Magyarország egyéb részeiben, ahol sokkal nagyobb mértékben volt nem egyszer politikai jellegű tömegmozgalom úgy a reformáció, mint az ellenreformáció. A dunántúli ember kevésbbé mérlegelte a hitvallás kérdését faji vagy politikai szempontból. Itt az erős meggyőződésű kálvinista színmagyarokkal épp oly meggyőződött és épp oly tüzes lutheránus színmagyarok állottak szemben.» 22 Révésznek ezt a dunántúliakról szóló véleményét készséggel elfogadom. Ugy látszik, fentebbi művemben nem hiába állítottam egymás mellé majdnem száz dunántúli törzsökös jó magyar családnevet, amelyeknek viselői buzgó lutheránusok voltak a reformáció korától kezdve mindé mai napig. De találkozunk ilyen ősi hitvallásukhoz, az Augusztán ához hű jó magyar evangélikusokkal az ország egyéb részeiben is. Szóval a «magyar vallás» nevét egyik felekezet sem foglalhatja le kizárólag a maga számára. Még dr. Bangha Béla atya sem, aki a kálvinistákkal szemben vitatja, hogy az igazi magyar vallás a római pápáé, mert Szent István és a többi Arpádházi szentek római katholikusok voltak és az ország többsége ma is ezen a hiten való. Ha az Ágostai Hitvallásnak terhére irják, hogy német eredetű, akkor református testvéreink sem fogják kétségbe vonni egyházi téren a németekkel való érintkezést és szellemi rokonságot. Szegedi Kis István és Meliusz Péter nem Genfből, hanem Wittenbergből hozta a reformációt. Melanchthon művét, az Ágostai Hitvallást Kálvin is aláírta s ezt a magyar reformátusok közül többen (még Bod Péter is) a református hitvallások közé sorozták. Luther irataiból, a két kátéjából bizonyára Kálvin is sokat tanult. A két legfontosabb és legáltalánosabb református hitvallási irat, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét hitvallás német termék, nem francia. A legrégibb református kánonok forrásait is éppen úgy, mint a mienket, a szásszországi, wittenbergi törvénykönyvekben találjuk meg. Szenczi Molnár Albert a zsoltárokat nem franciából, hanem Lobwasser Ambrus vizenyős német fordításából öltöztette át magyar zub22 Révész Imre bírálata. Protestáns Szemle 1921. 463—465. 1.