Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

nem maradhat ki a reformátusok könyvéből sem. S a legutóbb (1921) kiadott és zsinatilag kötelezővé tett új református énekeskönyvben 236. sz. alatt benne is van, de erősen átdolgozott formában, a hangjegyeivel együtt. A dunántúli evangélikusok a mult század elején (1805) szerkesztett énekeskönyvükben az Erős várt is némi javítással s ezenkívül Luthernek még más tíz énekét megtartották. Matkovich Pál, az orthodox hitű lutheránus főinspektor mint főszerkesztő és munkatársai : id. Perlaky Dávid, Zigán János és Szűcs István nem engedtek ebben Kis Jánosnak. így is elég nagy kár volt, hogy oly szép énekei Luthernek, mint : Jöjj, népek Megváltója, Örvendjetek keresztyének, Atya Isten tarts meg minket, Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, Óh, Űr Isten tekints hozzánk, Elmegyek békével s vígan — kimaradtak az új könyvből, holott az Új Zengedezőben megvoltak. A győriek is már hat év múlva 1817-ben, a reformáció háromszázados jubileumakor eléggé fájlalták, hogy nincs Erős váruk. Karsay Sándor győri lelkész és püspök nem is tűrhette ezt és 1879-ben. a Győri Énekeskönyvhöz csatolt függelékbe vétette fel az Erős várt Székács József fordításában, aki már Luther eredeti versmértékéhez, a rövid sorokhoz tért vissza. A mult század negyvenes éveiben váratlanul a Habsburg-ház nőtagjai közül akadt egy lelkes pártfogója Luther énekeinek. Mária Dorottya volt ez az áldott emlékű hitbuzgó nádorasszony, aki Albertini herrnhuti püspök énekeit Dobos János ceglédi lelkésszel fordíttatta le egy vaskos kötetben (Lelki Énekek, Pápa, 1842), azután pedig Luther és Gerhardt Pál énekeit itt a magyarok közt is úgy szerette volna hallani, mint hazájában Württembergben. Török Pált és Székács Józsefet, a pesti papokat biztatta, hogy fordíttassák le ezeket a szép énekeket az eredeti formában. A württembergi énekeskönyvet is (1843) megküldte nekik és jutalmat igért a fordítóknak.

45 így indult meg a nemes verseny. Az Erős várt Székács József, Karsay Sándor, ifj. Perlaky Dávid és mások fordították le az eredeti rövid verssorokban. Fordításaik a Prot. Egyházi és Iskolai Lap negyvenes évfolyamaiban jelentek meg. Székács fordítása a Győri énekeskönyv révén szélesebb körben is ismeretessé vált. A jó magyarság és a versmérték szempontjából sok kifogást lehetett ellene tenni. Jó hangzásúnak és népiesnek nem mondhatni például az ilyen verssorokat: „Erő s csel ezre Zordon fegyverzete". Ez időtől fogva állott be a zavarodás a két eltérő dallam miatt is. Székács és Karsay lesz ezután a magyar protestáns hymnologia lelkes művelője és az Erős vár új fordításának is buzgó terjesztője. Karsay Sándor írta meg a dunántúli énekeskönyv történetét és Beliczay Jónás énekszerzőnek életrajzát.

43 Ők ketten buzdították a fiatal Sántha Károlyt is egyházi énekek írására. Sántha Károly két formában is (a régi és az új versmértékre) lefordította az Erős várt. Példáját követték Elefánt Mihály, Csengey Gusztáv, aki húszévi időközben szintén kétszer lefordította, továbbá Gaál Mihály, Masznyik Endre, Stromp László, Varga Márton, Vietorisz László, Kozma Andor, Vargha Tamás református lelkész és még több névtelen az egyházi lapokban és énekeskönyvekben. A sok kísérlet arra mutat, hogy kielégítő és megnyugtató Erős várunk mai napig sincsen. Legutóbb a pesti evang. egyházközség külön lapon tett közzé egy új fordítást, az előbbieknél nem jobbat és a versmértékben is hibásat. Örvendetes jelenség volt újabban, hogy ezt az ügyet az evang. tanárok orsz. egyesülete is elég fontosnak találta és 1910. évi közgyűlésén Nyíregyházán külön is foglalkozott vele. Dr. Vietorisz József nyíregyházi igazgató és kiváló költő olvasott fel itt egy igen alapos és értékes tanulmányt ezen a címen : „Luther énekének magyar fordításai". Igazi nyeresége ez magyar hymnologiánk szegényes irodalmának. Nyomtatásban is megjelent az evang. tanárok 1909—10. évkönyvében. Tizenhat fordítást bírált meg az eredetinek alapos ismertetésével s végül a maga új fordítását is közölte. Vietorisz alaposan és nagy szeretettel foglalkozik ezzel a szívéhez nőtt tárggyal. Helyesen állapítja meg a jó' énekfordítás követel45 Kiss Áron, Török Pál élete 39. 1. 46 Prot. Eh. és Isk. Lap 1862. 830. 1. M. Prot. Ehtört. Monográfiák. Bp. 1880. 25.