Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

menyeit az alaki és tartalmi hűség szempontjából. Hűség, erő és dallamosság, •ez a három együttesen legyen meg a mesterműben. Jól mondja itt, hogy az ének első feltétele az énekelhetőség. Sorra bírálja Elefánt, Székács, Csengey, Sántha, Masznyik, Varga és a dunántúliak fordításait. Legtöbb költőiséget Sántháéban talál, aki viszont a legnagyobb költői szabadsággal is járt el. Saját fordításának gyöngéjét is beismerve, nem látja még befejezettnek az Erős vár ügyét. „Tovább kell küzdeni, úgymond, mindaddig, míg el nem jön az a Lutherrel kongeniális lélek, aki a mély vallásos érzés, igaz költői hivatottság és kifogástalan zenei képesség hármas feltételét egyesíti magában." (Évkönyv 82. 1.) Az utóbbi követelménynek megfelelően Vietorisz nagyon helyesen csak az eredeti dallamhoz szabott fordításokat vette számba s mellőzte az Erős vár elnyújtott régi versformáját. Az eredeti dallamot pedig Nagy Lajos és Kapi Gyula chorálkönyvében jelölte meg. Az igen értékes tanulmánynak csak egy pontjára nézve kell megjegyzést tennünk. S ez ismét a 4. versszak 2. sorára vonatkozik : „Und kein Dank dazu haben". Vietorisz erre nézve azt kifogásolja, hogy a fordítók „teljesen elejtik a kifejezésben rejlő humort, mely szerint vesztire bántja az ördög az igét, de ha nem bántja, azért se számíthat hálánkra". És ehhez képest fordítja ő maga is : „Megáll az ige, hagyja hát, Bár hálát így se lelne". De azt hisszük, Luthernek az ének komoly hangulatában nem lehetett kedve humorizálni. S különben is a német nyelvészek és hymnologusok azt már eldöntötték Luther hasonló német szóhasználata és az Erős vár első latin fordításai alapján, hogy itt a „Dank haben" a latin „Sive velit, nolit mundus" (Ob er will, oder nicht) értelmében veendő. Vietorisz fordítását alább közöljük. Az új dunántúli ev. énekeskönyv szerkesztésekor is, amint közvetlen tapasztalatból tudom, mily óriási nehézséget okozott és mily hosszú munkába és küzdelembe került csak ily szűkebbkörű bizottságban is az Erős vár elfogadható magyaF szövegének megállapítása. Holott mintegy negyven fordítás, köztük kiváló poéták müvei állottak rendelkezésre. Hosszú éveken át tárgyalta ezt az ügyet a bizottság (Sántha, Vojtkó, Kapi Gy., Bancsó, Zábrák, Payr) s úgyszólván csak az utolsó napokban (1911) tudott egy névtelenül beadott és javasolt fordításban néhány szó változtatással megnyugodni. A történeti hűség kedvéért említem, hogy a hosszú vita idején Zábrák Dénes soproni lelkész és Bancsó Antal, a dogmatika tanára is egy-egy újonnan fordított Erős várral lepte meg a bizottságot. De ezeknek is az lett a sorsa, mint a többinek. Az új dunántúlinak a bizottság véleménye szerint a többiek felett megvan az az előnye, hogy egyszerű, világos, nem mesterkélt, hanem népies, a magyarsága jó és erővel teljes, az eredetit híven törekszik visszaadni, a verselése is elég gördülékeny és zeneileg is a dallamhoz szabott. Ez utóbbi jó tulajdonságáért Vietorisz csupán a dunántúlit dicsérte meg. Ami a hűséget illeti, az első strófában ezen alkalmi és kissé prózai sorok helyébe : „Er hilft uns frei aus aller Not, Die uns jetzt hat betroffen" tudatosan került bele Bocskay és Gusztáv Adolf biblikus jelszava : „Ha ő velünk, ki ellenünk". Luther a zsoltárokból vett énekeiben és más énekfordításaiban sokkal nagyobb szabadságot is megengedett magának. A dunántúliak, miként már Vietorisz is kívánta, az eredeti Luther-dallamot vették alapul és az új dunántúli énekeskönyv, mely 15 év alatt minden kötelező határozat nélkül husz ujabb kiadást ért meg, már eddig is nagy szolgálatot tett arra nézve, hogy az Erős várt az eddigi, sok zavart okozó három-négyféle dallam helyett végre egyöntetűen énekeljük. Az új dunántúli énekesben Luthernek tíz éneke van. Többet nem lehetett felvenni a dallamok miatt, amelyeknek redukálását a tanító urak nagy eréllyel sürgették. A württembergi énekes is csak tizenöt Luther-féle éneket vett fel, a szászországi pedig húszat. Felvettük Zábrák Dénes újabb fordításában Luthernek három énekét, amelyeket a mult században már nem énekeltek. Ez a három: Atya Isten tarts meg minket, Jer örvendjünk keresztyének, Mi Atyánk, ki vagy mennyekben. Benne van Luthernek három szép karácsonyi éneke is. A kedves szép gyermekdalt Sántha Károly, a régi Zengedező alapján alakította át. A kimaradt Luther-énekeket hangjegyes füzetekben az énekkarok számára mentettük