Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

I. Luther, az énekköltő.

Különlenyomat a Theologiai Szemle II. évfolyam „Dr. Erdős József hetvenedik életévére" kiadott jubileumi (3—6. sz.) száma 900—918. lapjáról. Szerkeszti: Csikesz Sándor. Megjelenik: Debrecen, 1926. Kiadja: az Országos Református Lelkész-Egyesület. Luther és az egyházi ének* Három értekezés az evang. egyházi ének négyszázados jubileumára. I. Luther, az énekköltő. Luther szellemi nagyságának és hatalmas egyéniségének egyik titka és hódító ereje hivatott költői tehetségében és kiváló zenei talentumában is rejlett. Érdemeit az egyházi költészet és zeneművészet terén még ellenségei is tudták méltányolni. Mi pedig az egyházi ének jubileumán áldva áldjuk az isteni gondviselést, hogy a reformáció nagy hithősében egyszersmind az evangélikus énekköltészet nagy atyamesterét is megadta nékünk. A bátorlelkű hithős egyszersmind Istentől ihletett vallásos költő, a theologiával rokon musica sacra avatott lantosa is volt. De lehet-e a hős, akinek élete viaskodásokban telik el, egyszersmind művész is ? Aki Wormsban szembeszállott a világ minden ördögével, lehet-e a múzsákkal társalkodó szelíd lélek ? Nem veszít-e nagyságából a hős, ha lantot vesz kezébe és gyermekeivel családi körben zeng éneket ? Ellensége, Cochlaeus frankfurti dékán, ki is gúnyolja, hogy wormsi útjában a vendéglői szálláson hangosan verte lantját s barátcsuhában és tonzurával a fején játszotta Orfeusz szerepét.

1 De így csak az ellenség gúnyolta. 131 I. m. p. 299. — L. Reitzenstein

Hellenist Mysterienrel, p. 259. 1 Quacunque iter faciebat, frequens erat concursus hominum, videndi Lutheri studio. In diversoriis multa propinatio, laeta compotatio, Musices quoque gaudia, adeo, ut Lutherus ipse alicubi sonora testudine ludens, omnium in se oculos converteret, velut Orpheus quidam, sed rasus adhuc et cucullatus, eoque mirabilior. (Commentaria Joannis Cochlaei, de actis et scriptis M. Lutheri. Moguntiae 1549. 31. Luthers Werke, Weimar 1923. 35. köt. 217. 1. Köstlin M. Luther I. 406.) Spitta ez idézet alapján tette az Erős vár keletkezését már 1521-re, de nagyon tévedett.