Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

^engedte át, de maga is beleszólt. „Ti, uraim, a ti muzsikátokat és hangjegyeiteket dicséretesen értitek, de ami a vallásos szellemet és Isten igéjét illeti, azt hiszem, ehhez nekem is szabad szólanom". Ekkor készült a német Sanctus is (Jesaia dem Propheten das geschah), melynek dallama Walther határozott kijelentése szerint Luthertől való. (Ennek hangjegyei megvannak a magyar Luther IV. kötetének 474—6. lapján.) Magát Walthert is meglepte Luthernek a szöveg- és dallamegyeztetésben való ügyessége s meg is kérdezte : hol tanulta ezt. Luther mosolyogva válaszolta : Virgilius, a poéta tanított meg reá, aki verseit és szavait oly művésziesen tudja a leírt eseményekhez alkalmazni. „így kell, úgymond, a zene hangjegyeit és dallamait is. a szöveghez szabni". Az itt készült liturgikus énekekre Luthernek az 1526-ban megjelent „A német mise" című művében volt szüksége. De bizonyára más énekek dallamait is szóba hozták és megállapították már ekkor. Luther e közös munkánál a részletekben is kiváló műízlésének adta jelét, így Walthernek azt monda többek között: „Krisztus Urunknak beszédei nyájasak és kellemetesek, azért áz evangéliumhoz sextum tonum (a hatodik egyházi hangnemet) vegyük. Szent Pál apostol pedig komoly, azért az épistolához octavum tonum (a nyolcadik hangnemet) kell venni". Walther, a jeles muzsikus általában igen jó véleménnyel volt Luther zenei talentumáról is. „Tudom és bizonyítom, úgymond, hogy Luther, Istennek.ez a szent embere, ki a német nemzetnek prófélája és apuslola volt, a zenével úgy a choralis, mint a figurális éneklésben igen nagy kedvvel foglalkozott és én sok kedves órán énekeltem vele, Szembetűnőleg látja, hallja és érzi az ember, hogy Lutherben, ki a legtöbb chorál ének szövegét és dallamát is írta, maga a Szentlélek munkálkodott és egyebek közt a német Sanctusból is látni, hogy a hangjegyeket a szövegre a helyes accentus és concentus szerint mily mesterileg és jól alkalmazta". Ime, illetékes szakember mond Lutherről ily kedvező bírálatot s ő bizonyítja, hogy dallamokat is szerzett. (Koch, I. 456. Köstlin, II. 15. Weim. .35. k. 82.) Walther azzal is kimutatta Luther iránt való tiszteletét és háláját, hogy 1530-ban egy kótáskönyvet ajándékozott neki, mely csak újabban került elő. A címlapon rajta van Luther neve e szavakkal: „Hat mir verehret mein guter Freund Herr Johann Waither Componist Musice zu Torgau, 1530". Ez az úgynevezett Kade-féle Luther-codex, melyet Kade Ottó tanár 1871 adott ki Drezdában s azóta .hasonmás lenyomatokban is ismeretessé vált. 137 melódia van benne tenor hangra, 23 német, a többi latin szövegre, több melódia Walthertől való. Ebben van meg először az Erős várunk dallama is Walther kezeírásával. Nyomtatva csak 1531-ből ismeretes. Nagy vita indult meg, hogy hiteles-e ez a codex ? Runze, Albrecht, Spitta és más tekintélyek hitelesnek veszik, csak az évszámot kell későbbre tenni, mert 1545 és 155.1-bői való melódiák is vannak benne, amelyeket bizonyára utólag írtak bele a codexbe. (Weim.. 35., 85.) Luthernek zenei tehetsége tisztázva lévén, rátérhetünk az itteni legfontosabb kérdésre : mely dallamok valók tehát magától Luthertől .?. Régente majdnem minden énekének dallamát is tőle származtatták. De kiderült, hogy ezek jórésze középkori, néhány pedig Walthertől való. És újabban a túlzó s különösen a róm. kath. kritika már minden dallamot el akar vitatni. Luthertől, még az Erős várt is. A weimari kiadás alapos zenekritikája három dallamra nézve tartja fenn és bizonyítja meggyőzően Luther szerzőségét s ezek : Erős vár a mi Istenünk, Ézsaiás . próféta látta Őt (ezt Walther mondja határozottan Luther dallamának) és Mi Atyánk, ki vagy mennyekben. Egy 1539. évi külön nyomtatvány mondja ezt a dallamot is Lutherének. És mint fentebb láttuk, még a Mennyből jövök most hozzátok dallamát vehetjük ezekhez negyediknek. Moser hallei kiváló zenész is a weimari kiadásban Luthernek tulajdonítja és Abert berlini zenész is. A r, kath. Baumker Kelemen merész állítását, aki az Erős vár dallamát régi énekfoszlányokból összeférceltnek akarta feltüntetni, Zahn, Moser, Abert és más jeles zenészek erélyesen visszautasították. Baumker módszere Mark Twain anekdotájára emlékeztet, ki a püspök prédikációjára azt mondta, hogy ennek minden szava már